Napról napra

Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. 1Kor 3,11 (Mal 3,6; Lk 6,36–42; Róm 14,10–13; Zsolt 106,24–48) Minél magasabb egy épület, annál szilárdabb, biztosabb alapozás szükséges. Más és más alapra épül egy viskó, lakóház, vár vagy egy felhőkarcoló, bár az épületek előbb-utóbb megsemmisülnek, akármilyen erős is volt a fundamentumuk. Akkor az örökkévalóság, öröklét milyen alapozás igényel? Ehhez az emberi tudás kevés, kezünk alkotása semmit sem ér. A biztos fundamentum Istentől adatott mindnyájunk számára. Barkácsolgatsz még, vagy elfogadod őt? Köszönjük, mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztus által örök életre hívtál el minket. Ámen.

Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Mk 4,39 (Zsolt 60,13; Lk 5,17–26; 1Kir 21,17–29) Lenyűgöző, térdre kényszerítő erő, amikor kitapintani, vágni lehet a csöndet. Ritka élmény ez a mai, zajszennyezett világban. Urunk mégis megajándékozhat bennünket külső és belső csöndességgel. Lehet, hogy a legvadabbul tomboló, harsogó vihar közepette ér el Jézus határozott, csendes szava. A természet erői engedelmeskednek az Úrnak. És a mi szívünk? „Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” Ámen.

Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. Zsolt 25,12 (Mk 3,14–15; Neh 9,1–3.29–36; 1Kir 22,1–23) Az emberi élet döntések sorozata. Az egyes pontok mindnyájunknál különböző életvonalat alkotnak, amelynek lehetnek egyenes, görbe, felfelé ívelő és lefelé hajló szakaszai. A kérdés az, hogy a sűrű útelágazásoknál vaktában, érzéseink szerint vagy pénzt feldobva, esetleg huzamosabb ideig tanácstalanul ott ragadva, egyedül hozzuk-e meg döntéseinket? Az Istenben bízó embereknek van útba igazítójuk, segítőjük. Maga az Úr ad tanácsot, mutat helyes irányt, és rögös utakon is célba vezet minket. Úr Jézus, kérünk, te igazgasd lépteinket, te vezess, hogy elérjünk hozzád! Ámen.

Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Zsolt 36,10 (Jn 5,7–8; Mk 11/20–21/22–26; 1Kir 22,24–40) Az élet és a lét titkait kutató ember csodálatos eredményeket ért el. A látható, tapasztalható világot faggatva határozott elképzelése van az első másodpercekről, a fény születéséről; megfejtette és feltérképezte az öröklés összefüggéseit. A zsoltáros szava viszont nem egy tudományos kutatás, kísérletsorozat eredményeit összegzi, hanem vallomás: őszinte, személyes bizonyságtétel a Teremtőről. A fűszálon remegő harmatcseppen felcsillanó nap fénye, a kereszt titka, a húsvét csodája és a pünkösd belső fénye minket is hitvallásra késztet. Urunk, köszönjük, hogy Jézusban elküldted hozzánk a világ, az élet világosságát! Ámen.

Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más. 1Kir 8,60 (1Tim 6,16; 1Kor 12,19–26; Mik 1,1–9) A templom Isten gazdag áldásainak helye. Mindenki, aki ezekből részesül, hírnök, tanúságtevő. Hiszen minden áldást azért kapunk, hogy megosszuk másokkal. Az emberek – az Istent keresők és az őt nem ismerők – szívében a mi Lélektől megáldott tanúskodásunk által születhet meg a bizonyosság: „Az Úr az Isten, nincs más.” Felesleges, és tévútra visz mást keresni! Úr Jézus! Segíts bennünket, hogy hűséges, igaz tanúid legyünk az emberek között! Ámen.

Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. 1Pét 4,9 (Ézs 58,7; Lk 23,17–26; Mik 2,1–13) Az eljövendő nagy vacsorára készülődő meghívottakat, a választottakat biztatja így az apostol. Jézus az erre szóló meghívót és belépőjegyet „ingyen” biztosítja nekünk. De addig is zajlik a vendéglátás a családi otthonokban és nála, ki testéből és véréből terített asztalt. Lehetetlen állapot, hogy ő „amint vagyok, sok bűn alatt” elfogad, befogad bennünket, mi viszont elutasítjuk az egymással való asztalközösséget. Urunk! „Nevelj minket oly egységre, mint Atyáddal egy te vagy!” Ámen.

Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Mt 18,3 (Ézs 45,22; 2Kor 13,10–13; Mik 3,1–12) Adva van az alap, biztosítva van az út, névre szól a meghívó a mennyek országába. Isten oldaláról minden feltétel rendelkezésünkre áll. Mégis ott van Jézus ajkán a feltételt jelző „ha” szócska, hiszen még a vele járó tanítványok sem tekinthetik magukat biztos „befutóknak”. Urunk itt két feltételt említ. Az egyik: oda kell fordulnom hozzá és elfogadni a felkínált ajándékot. A másik szorosan kapcsolódik ehhez: el kell ismernem, hogy rászorulok Jézus kegyelmére, és teljes bizalommal bele kell kapaszkodnom. Mennyei Atyám! Segíts, hogy gyermekedként éljek, és egykor megérkezzem hozzád! Ámen.

Smidéliusz Zoltán