Egyházunk egy-két hete

Az Északi Egyházkerületben is folytatódott a lelkészavatások sora. Július 3-án a váci templomban D. Szebik Imre elnök-püspök egy fiatal lelkészjelölt házaspár, Keczkó Pál és Keczkó Szilvia ordinációját végezte.

Amikor egyházunk lelkészi kara újabb lelkészekkel gyarapodik, említést érdemel eddigi életük egy-egy meghatározó eseménye, a hitüket, életüket formáló találkozások villanásszerű bemutatása.

Keczkó Pál kisgyermekkorában meghatározó volt a váci gyülekezetben Bachát István gyermek-bibliaköri szolgálata. A „nagypapásan” elmondott történetek megragadták gyermeki értelmét és figyelmét. Egész kapcsolatukat emlékezetessé és meghitté tette az az istentisztelet, amelyen a váci gyülekezetben Bachát István utoljára, Pali pedig – harmadéves teológushallgatóként – először szolgálhatott.

Baán Szilvia nagyon szerette azokat az adventi és böjti evangélizációkat, amelyeken mindig más igehirdetését hallgathatta, és amelyeken az volt az érzése, hogy a szederkényi gyülekezet újabb és újabb lendületet kapott. Sokat jelentettek számára a „gyenesi hetek”. Mégis, leginkább nagymamája régi történetei ragadtak meg benne a mindennapi iskolai áhítatokról, a gyülekezet együtt lélegzéséről, mely olyan vonzóvá tette az egyházat és a közösséget.

Pali életében központi helyet foglaltak el a váci ifjúsággal töltött esték, szolgálatok. Sehol máshol nem érezte azt a többletet, melyet ez a közösség nyújtott számára. Itt mutatkozott meg könnyűzenei vénája, tehetségét azóta is kamatoztatja: a gitározással fiatalok megszólítását tűzte ki célul. Gimnazistaként itt fogalmazódott meg benne először: „Nem lehet megtartani, tovább kell adni a más életút lehetőségét. Ez pedig Jézus Krisztus.”

Szilvia is a középiskolai években kötelezte el magát a lelkészi pálya mellett, de döntését csak a hittudományi egyetemen érezte igazán sajátjának. Eredetileg pszichológusnak készült. Mindenképp emberekkel szeretett volna foglalkozni, mert – hasonlóan Palihoz – látta, mennyi kisiklott élet van körülötte, s tudta, hol az igaz és csalhatatlan megoldás.

Palit a teológiai évek alatt a gyakorlati teológia érintette meg, különösképpen a lelkigondozás területe, feleségéhez pedig a hazai egyháztörténet áll közel; és talán még enné is erősebb szellemi-lelki kötődést jelent számára az istenes irodalomhoz való vonzódás Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy idén a második évet fejezte be az ELTE magyar szakán.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent: „házastársam is lelkész”, az egy éve házas pártól ugyanazt a választ kaptam: „Örömmel éljük meg, hogy az együttműködés kölcsönös segítést, erősítést, egymás hiányosságainak kiegészítését, a csüggedésben erősítést jelent.” Jó volt külön-külön mindkettőjük szájából ugyanazt hallani…

Szilvia a lelkészekhez való kötődést, a meghitt, igazán jó lelki-baráti kapcsolatot a hatodév során tapasztalta meg. A budavári gyülekezetben mentorával, Bence Imrével és feleségével, Mártival – túl a hivatalos „tanuló-vezető” viszonyon – megtörtént az egymásra találás, a fraternitás.

A hatodév mindkettejük számára kiemelkedő és meghatározó volt. Pali először láthatta a gyülekezeti életet egészen közelről. Erre a budahegyvidéki közösség adott számára lehetőséget; gyakorlati tapasztalatot, új látásmódot mentorától, Bácskai Károlytól szerezhetett. A hatodév koronájaként emlegette azt, hogy a gyülekezetből 52-en vettek részt – közülük 16-an presbiterek – az ordinálásán; szeretetüket egészen valóságosan élhette át. Szilvia a szupplikációs élmények kiteljesedését tapasztalta meg, azzal a különbséggel, hogy most egy helyen, egy állandó közösségben szolgálhatott. A budavári ifjúság tagjaival kialakított őszinte, testvéri barátság jele volt, hogy ők is jelen voltak az avatáson.

A tanulmányokat lezáró, egyházi szolgálatba felvevő ünnepi istentiszteleten Szebik Imre igehirdetésében a meghívó élén szereplő ige (Zsolt 84,5–6) alapján arról beszélt, hogy mennyire lényeges a lelkészi szolgálatban a boldog élet titkának továbbadása, a házastársak egymásnak megbocsátani tudása. Isten ajándéka, hogy együtt szolgálhattok; merjetek minél többet egymás szemébe nézve Isten színe előtt beszélgetni – mondta. A frissen ordinált lelkészek erősítést kaptak, amikor Szebik Imre záró gondolatában elhangzott: az imádság koszorújában összegyűlt gyülekezet azért van itt, hogy veletek ünnepeljen az Úr dicsőségére. A liturgiában részt vett dr. Reuss András teológiai professzor és ifj. Detre János váci lelkész.

Ismét útnak indultak ketten. Két lelkész, most szó szerint kéz a kézben. „Hitelesség, természetesség, őszinteség szószéken és a gyülekezeti élet minden területén” – fogalmazta meg „ars poeticáját” Pali. „Hiszek az igehirdetés megszólító, hitre ébresztő erejében” – vallotta Szilvia.

Áldás és Krisztusban való öröm formáljon benneteket első szolgálati helyeteken, a pilisi gyülekezetben, kedves Szilvia és Pali!

Horváth-Hegyi Olivér

Regionális hozzárendelés: Északi Evangélikus Egyházkerület