Keresztutak

A Vatikán hat évvel az inkvizícióról tartott tudományos szimpózium után jelentette meg dokumentumgyűjteményét az egykor rettegett egyházi szervezetről.

A kötet megjelenése alkalmából II. János Pál pápa újra bocsánatot kért az inkvizíció visszaéléseiért. A Roger Etchegaray bíboros által felolvasott üzenetben a szentatya – mint az 1994-es Tertio Millenio enciklikában és a 2000. március 12-i jubileumi beszédében is – sajnálatát fejezte ki azokért a tettekért, amelyeket a Szent Hivatal „az igazság szolgálatában nem evangéliumi módszerekkel” elkövetett. Hangsúlyozta, hogy a bocsánatkérés vonatkozik mind az inkvizícióval összefüggésbe hozható drámákra, mind az emlékezetben megmaradt sebekre.

A Szent Hivatal inkvizíciós bíróságai a 13. században jöttek létre a dominikánus rend kezdeményezésére. 1252-től kezdve, amikor IV. Ince pápa engedélyt adott a kínzás alkalmazására, félelmetes intézményekké váltak.

George Cottier bíboros a könyv bemutatásán közölte, hogy a Vatikán bocsánatkérése nem terjed ki „a közvéleményben elterjedt bizonyos dolgokra, amelyek inkább mítoszok, mint valóság”.

Agostino Borromeo, a könyv kiadója ennek kapcsán elmondta, hogy Spanyolországban például, ahol a legrosszabb hírű bíróságok működtek, 1540 és 1700 között, a Szent Hivatal legintenzívebb korszaka alatt, 44 674 ítéletet hoztak, de ezek között csupán 800, azaz 1,8 százalék volt halálos ítélet. Németországban eközben 25 ezer feltételezett boszorkányt égettek el az inkvizíciós és a polgári bíróságok vegyesen.

Jean-Louis Tauran bíboros, a Vatikán könyvtárának vezetője bejelentette, hogy szakértők dolgoznak azoknak a könyveknek a listáján, amelyeket a Szent Hivatal tiltottnak minősített, és kivont a könyvtárból. Az ötzsáknyi könyv csak három évszázaddal később került vissza a helyére.

(MTI)