Kultúrkörök

A Láthatatlan Színház az egyetemi gyülekezet keretei között működik. Az ötlet Lénárt Viktornak, a gyülekezet lelkészének a fejéből pattant ki 1999-ben egy vak emberek által rendezett „performance” nyomán: egy teljesen sötét, ablaktalan pincében ők, a világtalanok voltak a látók vezetői. A különleges körülmények jó lehetőséget kínáltak arra, hogy a résztvevők a megszokott, természetesnek tartott világosság hiányában egyéb érzékszerveikre támaszkodjanak. Így egészen újszerű módon tapasztalhatták meg a hallás, a szaglás, a tapintás csodáját.

A Láthatatlan Színház először ifjúsági konferenciákon mutatkozott be. A társulat azóta rendszeres résztvevője a fiatalok számára szervezett országos rendezvényeknek, és kedvelt vendége a Diákszigeten nyaranta működő Közös Pont sátornak, illetve a Szélrózsa találkozóknak is. A csoportot jelenleg Moson Ágnes vezeti.

Az „előadás” során a résztvevők nem hagyományos értelemben véve oszlanak „művészekre” és „közönségre”. Mindenki eleven részese az eseményeknek. Az előadás szervezői, a „révészek” a közönség tagjait, a mindvégig bekötött szemű „vándorokat” egyenként vezetik végig a különböző stációkon. Az előadás fontos feltétele a bizalom és a diszkréció. A vándoroknak bízniuk kell a révészekben – el kell hinniük, hogy nem vezetik „félre” őket, nem élnek vissza a kiszolgáltatottságukkal, nem okoznak nekik fájdalmat vagy kellemetlenséget. A diszkréció – amely az avatatlanok számára néha felesleges titkolódzásnak tűnhet – abban nyilvánul meg, hogy a színház munkatársai nem engedik meg, hogy bárki is bekukucskáljon az előadásra. Hiszen ha valaki már kipróbálta a vándor szerepét, könynyen belátja, hogy ö maga sem szívesen venné, ha kíváncsi, netán gúnyos tekintetek kísérnék botorkáló lépteit, amint az útjelzőül kifeszített madzagot tapogatva keresi a következő állomásnál várakozó révész biztatóan felé nyújtott kezeit.

A csoport június 26-án, szombaton a balassagyarmati gyülekezetbe látogatott el Emberi kapcsolatok című előadásával. Mintegy harminc néző-résztvevő – akik között 12 és 52 éves is volt – vállalkozott arra, hogy a gondoskodó kezek által vezetve végigjárja a különböző bibliai élethelyzeteket bemutató pályát. „Kalandjuk” végeztével mindegyikük arról számolt be, hogy nem mindennapi élményben volt része, és hogy ezt a különleges tapasztalatot kár lett volna kihagyni.

Az időjárás az udvari bográcsozásnak is kedvezett, így senkinek nem kellett éhesen távoznia, ráadásul e sorok írója – a színház adta élmény mellett – ismét átélhette annak örömét is, hogy a vezetésére bízott gyülekezet tagjai megették, amit főzött.

Bartha István

Regionális hozzárendelés: Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség