Egyházunk egy-két hete

Gyülekezeteink gyakran kényszerülnek úgy tervezni, hogy nem látják, még mennyi szervezésre, munkára, anyagiakra van szükség egy-egy terv megvalósításához. Ritka, de igaz hálaadásra indító esemény, amikor hirtelen – Isten áldásaként – megvalósul egy gyülekezet álma. A Nógrád megyei Lucfalván ez történt.

Az év eleji zárszámadó és költségvetést tervező közgyűlésen a gyülekezet a templom ablakainak cseréje után hosszú távú feladatként a templombelső festését vette tervbe. Elhatároztuk, hogy megkezdjük a gyűjtést, mestereket keresünk, árajánlatokat kérünk, hogy egyáltalán tervezni tudjuk a munkát. Abban a gyülekezet is egyetértett, hogy ez nem kis terhet ró ránk, ezért nem biztos, hogy ebben az évben sor kerülhet a festésre.

Húsvét előtt néhány héttel egy este felkeresett gyülekezetünk egyik fiatal férfitestvére, mondván, beszélni szeretne velem. Milyen az ember: én először arra gondoltam, hogy valami nagy gond lehet a gyülekezetben… De nem erről volt szó. Testvérünk azt jött elmondani, hogy – hallva a terveinket – Isten arra indította őt, segítsen a munkát elvégezni. Felajánlotta, hogy minden költséget vállal, sőt még a mestereket is hozza, a gyülekezetnek mindössze a két mester ellátásáról és az egyéb teendőkről kell gondoskodnia – mindemellett azt szeretné, ha a munka a húsvéti ünnepekre el is készülne.

A következő vasárnap egy gyors közgyűlésen megszületett a döntés: mindent bele. Egy hét múlva megérkeztek a mesterek, és másfél hét alatt el is végezték a munkát. (A költsége közel 650 ezer forint volt.) Így két hét múlva már a megújult templomban tarthattuk az istentiszteletet.

Szinte hihetetlen, ami történt? Hívő ember lévén csak azt tudom mondani: Isten kegyelme és szeretete mutatkozik meg a történtekben. Mennyire igaz, hogy ami az ember számára lehetetlennek látszik, Isten segítségével megoldható!

A hálaadó istentiszteletre június 27-én került sor. Nagy örömmel könyveltem el magamban, hogy gyülekezetünk igen nagyszabású alkalmon vehet részt: amióta itt élek, négy lelkész még nem szolgált egyszerre az oltár előtt. Most azonban megtörtént: meghívott vendégeinkkel, D. Szebik Imrével, az Északi Egyházkerület püspökével, Horváth-Hegyi Olivér püspöki titkárral, Szabó András Nógrád megyei esperessel és lelkészünkkel, Megyaszai Lászlóval együtt adhattunk hálát Istennek.

Szebik Imre igehirdetését a Lk 7,36–50 alapján tartotta: arról szólt, hogy akkor van Istennek tetsző életünk, ha a megtisztult, megújult templomból megtisztult, megújult lélekkel távozunk. A megtisztult templom egy célt szolgál: a Krisztussal való találkozást.

Az istentisztelet alakalmával a gyülekezet nőtestvérekből álló énekkara két énekkel adott hálát. A közgyűlésen elhangzott köszöntéseket követően Szebik Imréné egy énekkel szolgált. Jó volt örömmel, Isten színe előtt egyházunk vezetésével ünnepelni, elcsendesedni, hálát adni.

Kovács István lucfalvai felügyelő

Regionális hozzárendelés: Lucfalvai Evangélikus Egyházközség