Keresztutak

A diakonissza anyaházak háromévenkénti konferenciájának idén esedékessé vált ülését június 28. és július 2. között tartották meg a bajorországi Neuendettelsauban. Az európai országokban működő anyaházak képviselői mellett Brazíliából, Indiából és Dél-Koreából is érkeztek diakonissza testvérek a kaiserswerthi konferencia néven jegyzett alkalomra. Hazánkat a két diakonissza anyaház főnökasszonya – Taschner Erzsébet és Klell Erzsébet –, valamint e sorok írója képviselte.

A St. Laurentius templomban tartott nyitó-istentiszteleten a Németországi Evangélikus Egyház Diakóniai Szervezetének elnöke, Dr. h. c. Jürgen Gohde szolgált. Prédikációja szintén az ülés fő témájára fókuszált. Ennek címe A működő közösség volt – természetesen az anyaházi diakonissza közösségekre vonatkoztatva.

A témát három szempont szerint vizsgáltuk. Az előadások és a referátumok a „közösség és individuum”, a „különböző utak a közösségekben” és a „közösség mint stratégiai előny” alcímek köré épültek.

Dr. dr. Paul Zulehner bécsi professzor előadásában az emberi szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, különös tekintettel arra, hogy a mai európai társadalmakban gyakran keríti hatalmába az embert a „feleslegesség” érzése.

A közösségek különböző utakon járnak, hiszen nem vagyunk egyformák – erről szólt dr. Christoph Sigrist zürichi diakónus előadása. Meghatározottságunk, lelkiségünk, szavaink, cselekedeteink meghatározzák a diakonissza közösségek útjait is, de jelentős szerepe van a tradícióknak. A diakóniai szolgálatban álló „a beteg és Krisztus között” végzi a szolgálatát. Ennek mintegy illusztrálására hallhattunk beszámolókat az új utakon járó norvég, svájci és dán diakóniai közösségek életéről, arról, hogy miként végzik szolgálatukat testvéreink a különböző országokban.

Már a konferencia első napjának délutánján bepillantást nyerhettünk a 150 éves Diakonisches Werk történetébe, illetve mai életébe. Az egyes munkaterületek (idősek otthona, fogyatékosok gondozása, különböző műhelyek munkája) után a Kaiserswerthi Szövetség nagygyűlésére került sor. Az elnöki beszámolót követően két új elnökségi tag megválasztására került sor: Hanna Ziegler főnökasszonyt és Philippe Eber lelkészt nagy többséggel választották az elnökségbe, két – tagságától megvált – testvér helyére.

Másnap délután Nürnbergbe kirándultunk, ahol a városnézés orgonahangversennyel zárult. Ez lévén a nürnbergi nemzetközi orgonahét utolsó estéje, a verseny döntőjének lehettünk közönsége a St. Sebald templomban. (A konferencián részt vett testvéreink nem kis örömére az első és harmadik helyen egy-egy dél-koreai művésznő végzett, a másodikon pedig egy osztrák orgonaművész.)

Az utolsó napon (a reggeli áhítat és a bibliamagyarázat után) dr. Hanns-Stephan Haas berlini professzor előadását hallhattuk: „Közösség mint stratégiai előny” címmel. Előadása kezdetén egy kérdést tett fel egy három betűből álló „világhatalomra” vonatkozóan. A sokféle találgatás után a kivetítőn megjelent a helyes válasz: „ego” (én)! Ez a legnehezebben legyőzhető ellenség, amely öszszeférhetetlen a diakóniával, ezért fontos a diakónia szolgálatában állók számára (is) a közösség. A professzor arról is szólt, hogy milyen tényezők határozzák meg a közösséget, és annak útját (kulturális alap, történelmi háttér, szokások, előírások, rítusok, ünnepek stb.).

A konferencia programja a nürnbergi Jakobskirchében úrvacsorai istentisztelettel zárult, melyen a szövetség elnöke, dr. Gerhard Gäbler hirdette Isten igéjét a Galata 6,2. alapján. Az úrvacsorai közösség végén egymás kezét fogva vehettük az elbocsátást és az áldást. Öröm volt az igazi közösség átélése, hogy az Ő gyermekeiként lehettünk együtt.

(Az istentisztelet után a nürnbergi várban Karl Freller kulturális minisztériumi államtitkár adott fogadást a konferencia résztvevői részére.)

A Kaiserswerthi Konferencia következő ülése 2007-ben lesz – valahol Skandináviában.

Herzog Csaba