Élõ víz

Vége az istentiszteletnek. Kifelé mennek a hívek. A templomkapuban a lelkész mindenkivel kezet fog. Egyszer csak egy ismeretlen férfi áll elõtte: – Lelkész úr, köszönöm, hogy ma nekem prédikált – mondja megrendülten.

– Hogyan?

– Én ugyanis katonatiszt vagyok: százados!

A prédikáció a kapernaumi századosról szólt. A katonatisztet a barátja már sokszor hívta templomba. Semmiképp nem akart jönni. Isten nélkül élte a maga életét. De végül is – csak a barátja kedvéért – eljött. Nem várt semmi különöset. De hirtelen megütötte fülét, hogy éppen egy századosról szól az igehirdetés. És váratlanul Isten lépett be az életébe.

Amikor Isten dolgozni kezd, sok mindent fel tud használni. Jelentéktelen dolgokat is, ahogy az ének mondja: „Az Úr csodásan mûködik…” Persze Isten titkaiba mi nem láthatunk bele. De a Bibliában sok olyan történet van, amelyekbõl valami felvillan elõttünk, hogy miképpen dolgozik Isten. Egyik ilyen 2Móz 3-ban Mózes története. Mózes juhokat õriz a pusztában, új legelõt keresve tereli õket. És ahogy megy, hirtelen furcsa dolgot vesz észre: egy csipkebokor ég, de nem hamvad el. Odasiet, mert kíváncsi, hogy mi lehet ez. Valami természeti színjátékot akar megnézni. Eszébe sem jut Isten. Nem vár semmit. Csak nézelõdni akar. És ilyet még nem látott! De hirtelen megdöbben, mert valaki a nevét kiáltja: Mózes, Mózes…

Hogy hol, mikor és hogyan szólít meg Isten valakit, azt õ dönti el. Mózesnél is így volt. És most már nem az égõ csipkebokor a fontos, hanem Isten, aki megszólít, és feleletet vár. Ez az a pillanat, amikor kezdeni akar velünk valamit. És sokszor egy ilyen pillanatban dõl el minden. Mózes csak nézelõdni akart, minden elkötelezettség nélkül. Rendszerint ilyenek vagyunk még a nyitott Biblia fölött vagy a szószék alatt is. De Isten többet, mást akar. Ezért mondja: „Oldd le a te sarudat…” Isten nem csak azt akarja, hogy gondolkozzunk róla, beszélgessünk, talán vitatkozzunk: ki teremtette a világot, vagy van-e valaki a dolgok mögött… Az élõ Isten valóságosan, személyesen akar találkozni velünk. Nem gondolati, elméleti vagy tudományos síkon.

Ha Isten megszólít – minden más háttérbe szorul. Kicsivé, jelentéktelenné lesz. Most már nem a juhok, nem a puszta és nem is az égõ csipkebokor a fontos, hanem Isten szava, utasítása: „Oldd le a te sarudat, mert szent az a hely, ahol állasz.” Csak két dolog fontos: mit mondott Isten, és mit felelt Mózes. Mózes válasza – „Imhol vagyok” – azt jelenti, hogy teljesen aláveti magát Istennek. Isten választ vár. Tudjuk, hogy õ a kevélyeknek ellene áll, de az alázatosaknak kegyelmet ad. Új célt, új távlatot akar adni életünknek.

Gáncs Aladár