Keresztutak

Taizé-találkozó

„Taizé-találkozó” – ez a szó nem is olyan rég még semmit sem jelentett számomra. Elsősorban barátnőmnek vagyok hálás azért, hogy részt vehettem a hamburgi találkozón, és megismerkedhettem e lelkülettel.

Induláskor a szabadságnak örültem, amelyet ez az utazás adott, hiszen év végére egy kis időre kiszakadhatok a hazai kötöttségekből. Megérkezésünkkor a szeretetteljes, bizalommal teli fogadtatás döbbentett meg. Csak lassan tudatosult bennem, hogy miért is „zarándokolt” ide ennyi ember a világ minden tájáról. Megérintettek Roger testvér szavai a szív jóságáról és a békéről. A dalok elvezettek a csöndbe, amely megnyugtató lelki békét hozott. Ez a belső mosoly, melyet egy-egy közös reggeli és esti együttlét adott, egész nap elkísért. Ennek köszönhettem, hogy míg Hamburg utcáin barangoltunk, vagy a látványosságokat csodáltuk, szinte különlegesnek éreztem magam. Az „itt és most lenni” élménye boldoggá tett. Az energia, amelyet kaptunk, teljesen feltöltött. Hát még mikor egyre többen ajándékoztak meg kedvességükkel és mosolyukkal! Sok élménnyel és felismeréssel lettem gazdagabb, melyeket –- bár élénken élnek bennem –-, nehéz szavakba foglalni. Szinte csoda számomra minden, amit átéltem, még Hamburg városa is kellemes meglepetés volt. Hiszen minden gyönyörű, csak meg kell találni benne a szépet akkor is, ha nem oly szembeötlő. Talán mint a mi itthoni valóságunkban…

Budai Bea