e-világ
Mozdulunk vagy megfagyunk?
Ritka ajándék egy igehirdető lelkész életében, ha prédikációjának gyors visszhangja, kézzelfogható gyümölcse van. Ez adatott meg november 2-i igeszolgálatom nyomán.
Az istentiszteletet a televízió is közvetítette a Deák téri templomból, ahol János 14 alapján, többek között, a „hajlékkészítő” Jézusról is szóltam, és érintettem társadalmunk s benne egyházaink szégyenét (ha finomabban akarunk fogalmazni, mulasztását): hajléktalanok ezreinek megoldatlan, válságos helyzetét szerte az országban, de különösen is a fővárosban.
Már másnap reggel ott volt a telefaxüzenet az íróasztalomon: az országygyűlési képviselőkből verbuválódott „Szená-torok” kórusa, valamint a Madridi úti hajléktalanszálló színjátszó csoportja felajánlotta szolgálatát egy jótékonysági estre. Mindez advent második vasárnapján meg is valósult a Deák téren, amint erről lapunk is beszámolt.
Tudom, az est offertóriuma (mintegy 130 ezer forint ), csupán szimbolikus jelzése ébredő felelősségünknek. De mégis elmondható: Isten igéje nyomán társadalmunk két szélső pólusa is megmozdult, és minket is megmozdított. A Deák téri gyülekezetben azóta is téma, miként lehetne még többet tenni a társadalom peremére szorultakért. Ebben az összefüggésben is izgalmas volt az új esztendő első szeretetvendégsége, melynek keretében Lehel László, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetője tartott előadást „Ökumenikus segítségnyújtás krízishelyzetekben” címmel. Az örvendetes visszhangok közé tartozott még Gaál János testvérem jelentkezése a püspöki hivatalban. Ő is részt vett a november 2-i istentiszteleten, és az ott hallottakon felbuzdulva komoly tanulmánnyal lepett meg: az evangélikus esélyházak tervezetével. Ennek rövidített változatát most közkinccsé tesszük azzal a reménységgel, hogy többeket indít majd felelős együtt gondolkozásra és további cselekvésre.
Nem egy periférikus ügyről van csupán szó. Meggyőződésem, hogy nem csak hajléktalanoknak kerülhet az életébe, ha nem mozdulnak a kemény télben… Egyházunknak is egyik létkérdése: végre mozdulunk-e a ránk szorulók felé? Különben élettelen, fagyos kövületté dermedünk!
Gáncs Péter