A hét témája
Többet egy szót se!
Nem szeretek és nem is szokásom olyasmiről véleményt mondani, ami csak mások elbeszéléseiből, esetleg írásaiból jut tudomásomra. A nagy port kavart, a Tilos Rádióban elhangzott kijelentéseket saját magam nem hallottam, mivel őszintén szólva még a rádió létezéséről sem tudtam. (Megengedem, ez bűnös tájékozatlanságra vall, de talán megbocsátható…) Mivel azonban érzékeny téma, és ami elhangzott, sajnos tény, néhány dolgot megjegyeznék.
Egy: nem hiszem, hogy nekünk, keresztényeknek most félnünk kellene. Amit ez az úr – na nem, úrnak nem nevezném –, szóval amit ez a férfi kiejtett a száján, szerintem nem volt más, mint reklámfogás. Alighanem pontosan tudta, hogy a következő hetekben róla és a rádiójáról fog szólni a sajtó és a közélet.
Kettő: a durvaság elszomorít. De sajnos, hasonlóan otromba, agresszív és lealacsonyító kijelentések özöne vesz bennünket körül, a lapokból, a televíziókból, sőt az ország legjelesebb vezetőinek szájából is.
Három: miért hagyjuk magunkat állandóan félrevezetni? Miért nem veszszük észre, hogy egyik és másik oldalon is azok hőzöngenek, akik a saját maguk javára akarják fordítani ezt is? Miközben meglehetősen átlátszóan, de sajnos mégis sikerrel egymásnak ugrasztanak jóakaratú, de könnyen befolyásolható embereket.
Négy: újságíróként keresem a kenyerem több mint húsz éve. Ez a szakma mindig is vonzotta a linkeket, szélhámosokat, szerencsevadászokat. Mégis kikérem magamnak, hogy ezt az embert (és még sok hasonló kvalitásút) mikrofon közelébe engedjék. Nemrég ifjú riportereket kerestek a Magyar Televízió népszerű műsorában. Vizsgáztatták őket Adyból, Kosztolányiból, idegen nyelvből, tájékozottságból. Némelyikük bizony mélységes tudatlanságot árult el magáról. Nekem mégis egyfolytában az járt az eszemben, vajon hány, a szakmában évtizedek óta tündöklő kollégám ment volna át ezeken a fordulókon?
Öt: voltaképpen min is csodálkozunk?
Jásdi Beáta