Keresztény szemmel
Megkülönböztető jelzés...
Megkülönböztető jelzés... |
Utóbbihoz csatlakozóan – talán nem „légből kapott” gondolatképpen – szintén a közlekedés körébe sorolható az is, ami könnyen elszállhat, vagyis az emberi szó. Nem kétséges, hogy ezek között is felismerhetőek bőségesen megkülönböztető – magunkat és másokat minősítő – jelzések. Különösen is érdemes ezekre odafigyelni, amikor ünnepeinkre készülünk. Hiszen nem biztos, hogy a neves francia gondolkodó általánosítása alapján valóban el tudjuk rejteni gondolatainkat szavaink mögé. És ez a szavak nélküli kommunikációra is vonatkoztatható: sok mindent egyértelművé tesz a viselkedésünk, magatartásunk, elárul tekintetünk.
„Szelíd szemed, Úr Jézus…” – énekeljük gyakran. Ebből a tekintetből érezzük, hogyan, milyennek lát ő bennünket. Hogyan „közlekedünk” családban, munkatársak, ismerősök és ismeretlenek körében, de nem utolsósorban önmagunk irányában. Látja azt is, hogy milyen megkülönböztető jelzéseket viselünk. Különösen amikor az említett időszak kezdetétől növekedő feszültség és várakozás, zsúfoltság és türelmetlen tülekedés környékez valamennyiünket igen sok tekintetben. Annak ellenére, hogy a belső megnyugvás- és melegségigény kielégítése a szándékunk. Az enyém is, ezért kérek elnézést az általánosításért.
Viszont napjaink tapasztalataiból következően nem általánosítható, inkább egyedülálló az a megkülönböztető jelzés, amellyel Isten állandóan közelít hozzánk és közlekedik velünk, de általunk mások felé is. Nevezetesen a szeretet és a türelem – kevésbé hangoskodó, hivalkodó – jeleivel. És ebben a vonatkozásban ő nem különbözteti meg közlekedési eszközeinket, sem egyéb lehetőségeinket, csak egyetlen módon: hogyan élünk azokkal? Amennyiben ez a kérdés megragad és gondolkodóba ejt, akkor máris elindultál a kevesebb kitérőt magában foglaló, keskeny úton. Amelyen haladva melléd érkezik és melletted halad megkülönböztető jelzéseivel az, akinek közelségére hitedből és reménységedből következően vágyakozol: Jézus, aki elmondta és elmondja ma is az őt követőknek, mi a megkülönböztető jelzésük… Bármerre járunk, ismerjék fel általunk – általad és általam is – e jeleket!
Mónus László