Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 3 - Megkülönböztetõ jelzés...

Keresztény szemmel

Megkülönböztetõ jelzés...

Megkülönböztetõ jelzés...
Amelyhez feltételezhetõen minden esetben hang is párosul a télen egyre döcögõsebbé, didergõsebbé váló közlekedésben. Közlekedünk azonban vasszálakon, vízen, levegõben is.

Utóbbihoz csatlakozóan – talán nem „légbõl kapott” gondolatképpen – szintén a közlekedés körébe sorolható az is, ami könnyen elszállhat, vagyis az emberi szó. Nem kétséges, hogy ezek között is felismerhetõek bõségesen megkülönböztetõ – magunkat és másokat minõsítõ – jelzések. Különösen is érdemes ezekre odafigyelni, amikor ünnepeinkre készülünk. Hiszen nem biztos, hogy a neves francia gondolkodó általánosítása alapján valóban el tudjuk rejteni gondolatainkat szavaink mögé. És ez a szavak nélküli kommunikációra is vonatkoztatható: sok mindent egyértelmûvé tesz a viselkedésünk, magatartásunk, elárul tekintetünk.

„Szelíd szemed, Úr Jézus…” – énekeljük gyakran. Ebbõl a tekintetbõl érezzük, hogyan, milyennek lát õ bennünket. Hogyan „közlekedünk” családban, munkatársak, ismerõsök és ismeretlenek körében, de nem utolsósorban önmagunk irányában. Látja azt is, hogy milyen megkülönböztetõ jelzéseket viselünk. Különösen amikor az említett idõszak kezdetétõl növekedõ feszültség és várakozás, zsúfoltság és türelmetlen tülekedés környékez valamennyiünket igen sok tekintetben. Annak ellenére, hogy a belsõ megnyugvás- és melegségigény kielégítése a szándékunk. Az enyém is, ezért kérek elnézést az általánosításért.

Viszont napjaink tapasztalataiból következõen nem általánosítható, inkább egyedülálló az a megkülönböztetõ jelzés, amellyel Isten állandóan közelít hozzánk és közlekedik velünk, de általunk mások felé is. Nevezetesen a szeretet és a türelem – kevésbé hangoskodó, hivalkodó – jeleivel. És ebben a vonatkozásban õ nem különbözteti meg közlekedési eszközeinket, sem egyéb lehetõségeinket, csak egyetlen módon: hogyan élünk azokkal? Amennyiben ez a kérdés megragad és gondolkodóba ejt, akkor máris elindultál a kevesebb kitérõt magában foglaló, keskeny úton. Amelyen haladva melléd érkezik és melletted halad megkülönböztetõ jelzéseivel az, akinek közelségére hitedbõl és reménységedbõl következõen vágyakozol: Jézus, aki elmondta és elmondja ma is az õt követõknek, mi a megkülönböztetõ jelzésük… Bármerre járunk, ismerjék fel általunk – általad és általam is – e jeleket!

Mónus László