Keresztény szemmel

Kik a Krisztus birodalmának tagjai?

Az ökumenikus imahét kezdetén újból rácsodálkozhatunk arra, hogy valójában milyen tág ölelésű megfogalmazást ad a világ evangélikusságának máig érvényes hitvallása az egyetemes keresztény egyházról. Krisztus testének ez a valóban ökumenikus szellemű meghatározása ma is közös alapot jelenthet az őt követők számára a gonoszság erői elleni küzdelemben. De nem akármilyen eszközökkel! Az ökumenikus imahét ez évi mottója szerint a gyűlölet felett Jézus igéjével győzedelmeskedhetünk, mert: „Az én békességemet adom nektek.” (Jn 14,27)

Az ágostai hitvallás, 1530 (Részletek)

VII. Az egyház

Tanítják továbbá, hogy az egy anyaszentegyház minden időben megmarad. Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy az emberi hagyományok, vagyis az emberi eredetű egyházi szokások és szertartások mindenütt egyformák legyenek. Amint Pál mondja: „Egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja.” (Ef 4,5–6)

VIII. Mi az egyház?

Az egyház valójában a szentek és igazán hívők gyülekezete. De mivel ebben az életben sok képmutató és gonosz él közéjük keveredve, ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szolgáltatják ki. Krisztus mondása szerint: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek.” (Mt 23,2) Mind a szentségeknek, mind az igének Krisztus rendelése és parancsa folytán van hatóereje, még akkor is, ha gonoszok szolgálnak velük.

Melanchthon Fülöp:

Az ágostai hitvallás apológiája (védőirata), 1531

VII. ÉS VIII. CIKK. Az egyházról

Hitvallásunk hetedik cikkét, amelyben az egyházat a szentek gyülekezetének mondottuk, kárhoztatták. (…) Mi éppen azért fűztük hozzá a nyolcadik cikket, nehogy valaki is azt vélje, hogy mi a gonoszokat és képmutatókat az egyház külső közösségéből kirekesztjük, vagy hogy tagadjuk azoknak a szentségeknek a hatékonyságát, amelyeket képmutatók vagy gonoszok szolgáltatnak ki. (…) Az egyház azonban nem pusztán külső dolgokban és szertartásokban megnyilvánuló közösség, mint egyéb emberi közösségek, hanem elsősorban a hitnek és a Szentléleknek szívbeli közössége; ennek azonban vannak külső ismertetőjegyei is, nevezetesen az evangéliumnak tiszta tanítása és a szentségeknek Krisztus evangéliumával megegyező kiszolgáltatása. (…) Ennek a cikknek a felvételét nagyon szükségesnek tartottuk. Látjuk, hogy rengeteg veszedelem fenyegeti az egyházat, és tör pusztulására. Roppant nagy az istentelenek száma magában az egyházban, akik azt valósággal elnyomják. Nehogy kétségbeessünk tehát, hanem tudjuk, hogy az egyház mégis megmarad, és tudjuk, hogy bármilyen nagy is az istentelenek száma, az egyház mégis fennáll, és Krisztus megtartja, amit az egyháznak ígért: megbocsátja a bűnöket, meghallgat, adja a Szentlelket – ezért állítja elénk ezeket a vigasztalásokat az Apostoli hitvallás említett hitágazata.

Azután „katolikus (vagyis egyetemes) egyház”-ról beszél, nehogy azt gondoljuk, hogy az egyház csupán egyes népek külső, politikai szervezete; hanem ellenkezőleg: mindazok az emberek szerte az egész földkerekségen, akik egyetértenek az evangélium tanításában, ugyanaz a Krisztusuk, a Szentlelkük, és azonosak a szentségeik, akár megegyeznek az emberi hagyományok tekintetében, akár különböznek. (…)Az egyház továbbá Krisztus birodalma, ellentétben az ördögök birodalmával. Bizonyos ugyanis, hogy a gonoszok az ördög hatalmában vannak, és az ördög birodalmának tagjai, amiképpen Pál Ef 2,2-ben hirdeti, hogy „az ördög munkálkodik a hitetlenekben”. (…) De mi szükség van sok szóra, amikor a dolog egészen világos? Ha az egyház valóban Krisztus birodalma, különbözik az ördög birodalmától, ebből szükségképpen következik, hogy az istentelenek nem alkotják az egyházat, mivel az ördög birodalmának tagjai – noha ebben az életben, mert még nem lett nyilvánvalóvá Krisztus birodalma, elvegyülnek az egyházban, sőt egyházi tisztségeket is viselnek.

*Az idézetek forrása: Konkordia könyv – Az evangélikus egyház hitvallási iratai, I. kötet. Evangélikus Sajtóosztály, Bp., 1957. 24–25. és 163–175. oldalak.*

Válogatta: G. A.