Egyházunk egy-két hete

A testvéregyház meghívására bajorországi tanulmányúton vettek részt a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának munkatársai, általános és középiskoláinak, valamint kollégiumainak az igazgatói július 5. és 10. között. A látogatás előzménye a bajor evangélikus iskolák vezetőinek egy korábbi magyarországi útja volt. A vendégek akkor találkozhattak a magyarországi evangélikus középiskolák igazgatóival, megismerhették a magyarországi evangélikus iskolarendszert, és azóta is tartósnak bizonyuló kapcsolatokat építhettek ki a magyarországi iskolavezetőkkel.

A Bajor Evangélikus Iskolai Alapítvány képviselőjeként a bajor–magyar iskolakapcsolatokat gondozó Gerhard Pfeifernek köszönhetően hasznos és tartalmas programon vehettek részt iskolavezetőink. Megismerhették a bajor evangélikus iskolarendszer sajátosságait, az egyes iskolák képzési programját, illetve a különböző képzési profilú iskolák feladatait segítő és összefogó iskolai alapítvány munkáját. A küldöttséget fogadta dr. Johannes Friedrich püspök, Helmut Hofmann egyházfőtanácsos, Wolfgang Storim, az alapítvány vezetője, Erwin Meister, a Neuendettelsaui Diakónia vezetőségének tagja; a vendégek ezenkívül találkozhattak a meglátogatott iskolákban esetleg már személyes ismerősként üdvözölt iskolaigazgatókkal, illetve az evangélikus iskolaügyet szívükön viselő lelkészekkel is.

Távirati stílusban a hír éppen eddig tartana. Miért érdemes mindennek ennél nagyobb teret szentelni? Talán az írás címe választ adhat a kérdésre: „a testvérekkel egységben lenni”. Ezt olvasva talán többekben feldereng a következő néhány sor lehetséges tartalma: a szokásos udvarias és hálás köszönet a bajor testvéregyház újabb segítségéért, illetve a néhány korábbi számban tollhegyre került fasori problémák után egy kis pozitív hangulatjelentés iskolaügyben, a csüggedők felvidítására.

Nos, mondandóm több ennél. Mivel magam is az utazók között lehettem, megtapasztalhattam a testvéri közösség erejét. Az oktatási és iskolavezetők ugyanis egymásért felelősséget érző, együtt gondolkodni kész testvéri közösségként voltak jelen – a fasori gimnázium képviselője nélkül – Bajorországban. S hogy ennek mi köze az iskolák közötti kapcsolatokhoz vagy magához a tanulmányúthoz? Nagyon is sok! Schulek Mátyás lelkész, igazgató reggelenkénti áhítatai, elmélkedései vagy a Martinovszky István igazgató kollégám tárogatójátékával kísért közös énekléseink vendéglátóink ősi templomaiban mind-mind erősítették a testvéregyházi iskolakapcsolatnak a lényegét: közösség- és egyházépítő szerepét, illetve az elszántságunkat, amellyel részt vettünk az eseményeken. Nem maradhat említés nélkül, hogy az iskolák közötti együttműködést Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója szervezi, segíti.

Igaz ugyan, hogy a folyamatosan működő bajor evangélikus iskolarendszerhez képest Magyarországon mindent újra kellett indítani, de a gondok és az örömök nagyon gyakran hasonlók. A kilencvenes évek eleje óta egy-egy magyarországi középiskolának, kollégiumnak számos külföldi partnerintézménye lehet, több európai oktatási programban vehet részt, ezáltal megismerheti az európai oktatási rendszerek működését. Ezeknek az EU által támogatott kapcsolatoknak nézetem szerint közös tulajdonságuk, hogy a magyarországi partnerintézményt működőnek mondott modellek megismerésére, elsajátítására és követésére késztetnék. A bajor–magyar evangélikus iskolakapcsolatokban azonban az effajta alárendeltségnek nyoma sincs! Kölcsönösség és egyenrangúság jellemzi a viszonyt, hiszen a bajor és a magyar evangélikus iskolák egyaránt szigetek egy szekularizált társadalomban, szekularizált közoktatási rendszerben. Így van ez még akkor is, ha az egyházi nevelés helyzete Bajorországban – éppen a folyamatosság miatt – kedvezőbb.

Ottlétünk alatt nyilván nem láthattuk az összes bajor evangélikus iskolát, de eltölthettünk egy délelőttöt Németország legnagyobb ilyen intézményében: Nürnbergben a Wilhelm-Löhe-Schuléban. Ezenkívül megismerkedhettünk a Neuendettelsaui Diakónia Iskolacentrumában a Laurentius Gimnáziummal és Reáliskolával, a világhírű Windsbacher Knabenchor Evangélikus Internátusával, Augsburgban az Evangélikus Leánygimnáziummal és Reáliskolával, a Szent Anna Kollégiummal, illetve Ansbachban az Evangélikus Iskolával. Sok helyen már ismerős arcok köszöntöttek minket, hiszen diákcserék, közös programok zajlanak az iskolák között. A felsoroltak közül több intézményről is lehetne részletesen írni: hangulatukról, képzési, nevelési módszereikről, a megtapasztalt tanár- és diákközösség erejéről. A részletek helyett azonban inkább néhány, talán közérdekű tanulság következik.

A magyarországi helyzetnél érzékelhetően kisebb mértékben nyomasztja a bajor evangélikus intézményeket az iskolától idegen társadalmi, szülői elvárások sora. Nálunk – kissé az állami törvények által is megtámogatva – egyre többen szeretnének az iskolára, így az egyházi iskolára is mint szolgáltatásra tekinteni; pedig az egyházi iskola a család és a tanári kar közös, együttműködő szolgálatának lehetősége elsősorban. Még a mindenhol fizetendő tandíj ellenére is kevesebbet kell küzdeniük ezzel a szemlélettel a bajor kollégáknak. Sok kiváló példát láttunk a szülői ház, a gyülekezetek, az iskola együttműködésére; igaz, a diák felvételekor az iskola és a szülők szerződésben is rögzítik a jogokat és kötelességeket.

Feladataink rendkívül hasonlóak. Az ügyért dolgozni kész tanárok, szolgatársak megtalálása, megbecsülése, az iskolai tradíció élővé tétele, iskoláink diákságának megszólítása, akár az egyházi szolgálat lehetőségének felmutatásával: mindezek a közösségépítést szolgálják itt is, ott is.

Testvérekként érkeztünk, s a közös szolgálat lehetőségét is meglátva, számos tapasztalatot szerezve, de saját értékeinket is felvállalva és megmutatva, testvérekként – szívünkben a szeretettel látott vendég örömével – jöttünk haza Bajorországból.

Tölli Balázs

Regionális hozzárendelés: Nevelési és Oktatási Osztály