A közelmúlt krónikája

Tavaly március 15-én az ünnepélyes avatást követően megkezdte működését az Evangélikus Regionális Ifjúsági Központ (ERIK) győri irodája. Most, másfél évvel a megnyitás után annak jártunk utána, hogy milyen eredménnyel működik az iroda. Amint kiderült, a győri ERIK időközben szép csendesen elsorvadt, beszüntette tevékenységét…

A győri irodát a szegedi, a nyíregyházi és a pécsi regionális centrum után azért hívta életre egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottsága, hogy legyen egy központ, ahol az ifjúsági munkát regionális szinten koordinálni lehet. Szerettek volna egy közvetítő rendszert létrehozni, amelyben mindenki megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a leghatékonyabban és legjobban tudja végezni szolgálatát. A regionális központ segítségével egyetemi gyülekezet szervezését tervezték, és keresték a hatékonyabb ifjúsági munkát elősegítő kapcsolatot a régióban tevékenykedő más evangélikus ifjúsági szervezetekkel. Az is feladata lett volna az ERIK-nek, hogy figyelje azokat a pályázatokat, amelyeken egy-egy ifjúsági projekt megvalósításához pénzt lehet nyerni, illetve hogy mindezekről értesítse az ifjúsági vezetőket. A pályázatok megírásához is segítséget akartak nyújtani. Hosszabb távú célként fogalmazódott meg, hogy olyan eszközöket szerezzenek be, amelyeket az ifjúsági munkában állók kikölcsönözhetnek. A tervek tehát nagyszabásúak voltak, de jelen állás szerint a munka megszakadt.

Ócsai Zoltán, az irodának helyet adó győr-nádorvárosi gyülekezet lelkésze annak idején maga is optimistán nyilatkozott az induló ifjúsági központról, most azonban kicsit csalódott.

– Nagy szükség volna egy jól működő központra, amely koordinálja az ifjúsági munkát, mert ez a szolgálat ebben az egyházmegyében is meglehetősen gyenge lábakon áll. Az iroda megnyitását követő egy évben – amíg egy polgári szolgálatos munkatárs itt dolgozott – folyt bizonyos munka. Az iroda vezetője felvette a kapcsolatot azokkal, akik az ifjúsági munkában tevékenykednek. A programszervezésben is segített. Volt némi pályázatfigyelés is, de miután letelt az egyéves szolgálata, és elment tőlünk, minden leállt. Ki kellene találni, hogyan lehetne új életet lehelni ebbe a jó kezdeményezésbe, amely tudomásom szerint Pécsen nagyon jól működik. Olyan munkatársra lenne szükség, akinek koncepciója, konkrét elképzelései vannak, és meg is akarja valósítani őket – mondta a lelkész.

Ez azonban nem könnyű, mert aki hadra fogható, és szívesen végezne ilyen munkát, annak már valamelyik ifjúsági szervezetnél – a bárkásoknál, a KIE-ben, az evangélikus iskolában vagy a cserkészeknél – megvan a szolgálati területe.

Lénárt Viktor ifjúsági lelkész, aki maga is részt vett a győri ERIK ünnepélyes felavatásán, elmondta, hogy sajnálatos módon nemcsak a győri, hanem a szegedi és a nyíregyházi központ sem működik.

– A pécsi ifjúság viszont büszke lehet, mert ottani központunk nagyon eredményesen tevékenykedik – jelentette ki az ifjúsági lelkész. 150-200 fő részvételével tartanak ifjúsági istentiszteleteket. Sikeresek a passiójátékaik. Ez is bizonyítja ezeknek az ifjúsági központoknak a létjogosultságát – tette hozzá.

– Amikor elindítottuk ezt a programunkat, lelki szemeink előtt az a drámai helyzet lebegett, amelyben evangélikus egyházunk jelenleg van. Aggasztó mértékben fogy az evangélikusok száma. Gyülekezeteink derékhadát az idősebb generációk adják, fiatalt alig-alig lehet látni. A fogyás megállíthatatlannak tűnik. Meggyőződésem szerint alapvető fontosságú lenne egyházunk jövője szempontjából a minél hatékonyabb ifjúsági munka. Egyházunknak koncentráltan kellene e szolgálati terület felé fordulnia. Nem kizárólag anyagiakra gondolok most – bár az is fontos szempont –, hanem arra is, hogy szükség volna az együtt gondolkodásra, a folyamatos fejlődést elősegítő koncepció kidolgozására: miképp lehetne megszólítani, mozgósítani evangélikus fiataljainkat annak érdekében, hogy aktívan részt vegyenek gyülekezeteink, egyházunk életében – folytatta Lénárt Viktor.

– Jó példaként áll előttem Szlovákia, ahol hat regionális körzetet alakítottak ki, amelyekben főállású lelkészek végzik azt a munkát, amely nálunk elsorvadni látszik. Hol voltunk mi attól a négy ERIK-központunkban, hogy főállású lelkész koordinálja a munkát? A mi esetünkben elsősorban a segítő szándékú lelkesedés működtette az irodákat. Úgy érzem, hogy nem fedeztük fel ennek a munkaágnak a jelentőségét, fontosságát. Talán a gyülekezetek és a lelkészek sem mérték fel mindig igazán, hogy mi mindenben segíthettek volna ezek az ifjúsági központok. Például amikor pályázatfigyelő rendszereket ajánlottunk, a kollégák részéről alig érkezett visszajelzés hozzánk.

– Úgy vélem, ha majd ténylegesen is érezzük egyházunk lélekszámának fogyását, lesz közös akarat a helyzet javítására, és lesz fellendülés ezen a területen is. Én mindenestre, hitemből fakadóan, optimista vagyok. Az Úristen kezében tudom egyházunk jövőjét, és bár néha vakok vagyunk, idővel megkapjuk tőle a látás képességét. Akkor pedig majd kristálytisztán felismerjük, hogy mi a feladatunk – zárta helyzetértékelését Lénárt Viktor ifjúsági lelkész.

Kiss Miklós