Egyházunk egy-két hete

Evangélikus énekeskönyvünk 569. énekéből vett idézet volt a mottója az Evangélikus Külmissziói Egyesület idei – július 4. és 7. között lezajlott – konferenciájának. Erre az idézetre épültek rá az igehirdetések és az előadások is.

Az idén a külmissziói gyermektábort is a felnőtt-konferenciával egy időben, azonos helyszínen (alkalmanként közös programmal) rendeztük, így a konferenciatelep hangos volt a gyermekzsivajtól, énektől. Mindez azonban sosem vált terhessé vagy kellemetlenné a felnőtt, elcsendesedni vágyó konferenciázók számára. A jövő nemzedék biztató jelenléte kifejezetten örömet jelentett. Az évről évre találkozó, a külmisszió ügyét szívén hordó tagság idén is nagyon jó közösséget teremtett.

A konferencia programja most is, mint minden évben, két egységből állt: a miszsziói ismeretanyag bővítéséből és a lelki elmélyülést segítő alkalmakból.

Ihrig Dénes világi elnök megnyitója az előadások témaköreit vázolta, és utalt az európai uniós csatlakozás esetleges új kihívásaira a külmisszió területén. Brebovszky Gyula tiszteletbeli elnök bevezető áhítata a „Csak egyedül Jézus” mottó igazságát illusztrálta néhány megrázó missziói történet felidézésével. A Mesterházy házaspár magyarországi szabadságának utolsó előtti napját töltötte körünkben. Indiáról készült filmjük, valamint beszámolójuk sok újat közölt velünk munkájukról. A másik előadó, Gaál János fiatal testnevelő tanár a közelmúltban alakult Hajléktalanokért Baráti Kör munkáját ismertette.

A neuendettelsaui bajor külmissziói társaság munkatársa, Jens Porep lelkész a gyülekezeti missziós csoportok szerteágazó tevékenységéről tartott előadást és vezetett fórumbeszélgetést. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet vezetője, Lehel László evangélikus lelkész elsősorban a szervezet közel-keleti munkájának bemutatásával válaszolt a „Misszió vagy segélyezés?” témacím kérdésére.

A Kelet-Európa Misszió magyarországi vezetője, Fekete Imre a hollandok által létrehozott felekezetközi szervezet különböző missziós területeire engedett betekintést. Munkatársaitól (egyikük Alaszkából jött ide családjával) a kárpátaljai, vajdasági, közel-keleti és koreai munkáról hallhattunk, valamint a Pest megyei Inárcson lévő konferenciatelepről, illetőleg az ottani – „Barnabás tábor”-nak nevezett – evangelizátorképzésről.

Carlos Correa Brazíliából érkezett Magyarországra, az Operation Mobilisation nevű felekezetközi missziós szervezet munkatársaként. A miénktől teljesen eltérő hátterű és társadalmú közegből származó testvérünk a dél-amerikai adottságokról és saját missziós életútjáról számolt be.

A konferencián az egyéni elmélyülést – személyes feladataink keresését – az igehirdetések és a kis csoportos beszélgetések biztosították. A reggeli áhítatokat Némethné Tóth Ildikó mohácsi lelkész tartotta, az esti alkalmakat pedig Tubán József csornai lelkipásztor.

A kis csoportos beszélgetések magvát – Kerekes Titusz testvérünk összeállítása alapján – a „higgy és cselekedj” gondolat adta. Ezek a beszélgetések, miként a reggeli imaközösségek is, különösen jó, testvéri légkörben biztosították az egymás hite által való épülést. Mindezek betetőzése az úrvacsorai istentisztelet volt, melyen Ittzés János püspök szolgált.

A néhány napos együttlét egyik legfontosabb alkalma volt az utolsó előtti este későig elhúzódó fórumbeszélgetése, melyen a püspök a résztvevők legkülönbözőbb kérdéseire válaszolt, őszintén feltárva gyülekezeteink és egyházvezetésünk legfontosabb jelenlegi gondjait és feladatait.

A konferencia – amelynek gördülékenysége nem utolsósorban az egyesület szervezőtitkárának, Bencze Imrénének a munkáját dicsérte – sokakban megerősítette a „szolgálatra való odaszánást”.

Ihrig Dénes