Egyházunk egy-két hete

Szentantalfán az utóbbi években mindig történik valami a templom körül. Hol a külső-belső felújításnak, hol a torony renoválásának vagy éppen a templom újjávarázsolt környezetének örülhetett a gyülekezet. Augusztus 1-jén délután ismét hálaadó istentiszteletre szólítottak a harangok, mert elkészült a tetőszerkezet teljes felújítása.

Nagy szükség volt már arra, hogy ez a munka is elkezdődjön. Egyrészt maga a tető állapota követelte meg a felújítást, másrészt ezzel a munkával a templom utolsó nagyobb szerkezeti egysége is megújult. A gyülekezet által vállalt egymillió forintos önrészhez egy októberben beadott pályázaton további 2,8 millió forintot sikerült előteremteni, így a munka elvégzéséhez már csak jó szakember és jó időjárás kellett. Ez utóbbira az esős tavasz során sokszor kellett várakozni, mígnem június végére befejeződhetett a felújítás.

A hálaadó istentisztelet igehirdetése a templom teljességét, harmóniáját állította a középpontba. Azt a teljességet, amelyet nemcsak a kövek, az építőanyag szép külső megjelenése teremt meg, hanem amelyhez szükséges maga a gyülekezet is, az a közösség, mely a templomot mint „találkozási pontot” lélekben és igazságban való istenimádattal tölti meg. Az istentisztelet utáni rövid közgyűlésen Sólyom Gyula felügyelő ismertette a munkák menetét, majd a megjelentek közül többen is köszöntőt mondtak. A hálaadó ünnep befejezéseként Kiss Szilvia, a veszprémi gyülekezet kántora adott rövid orgonahangversenyt.

A templomi alkalom után a gyülekezet, a vendégek még együtt maradtak, és a terített asztalok mellett folytatódott a délután. Nagy öröm volt megtapasztalni, hogy a harangszótól a kora esti búcsúzkodásig az Isten iránti hálát, az összefogás örömét és a jövőre tekintő bizakodó reménységet egyaránt átélhették a jelenlevők.

Ördög Endre