Keresztény szemmel

Sokunk örömére még sokáig tart a nyári szünet. Mit csináltak gyerekeink eddig, mit tervezhetünk még számukra? Azt hiszem, a felnőttek, a szülők nehezen tudnak igazán kikapcsolódni, bár ők is nagyon várják a nyári szabadságot, a családdal együtt tölthető, szépnek ígérkező napokat. Ám nekik nagy teher lehet a fokozott teljesítménykényszer, a sokszor bizony nem csak nyolcórás munkaidő. Ez különösen igaz a nyári szünet idején. A szülők szabadsága mindenképpen rövidebb, mint gyerekeik hosszú nyári szünete. Még nehezebb a helyzetük a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek. Sajnos ők nagyon sokan vannak… Mi legyen a kisebb-nagyobb gyerekekkel, ha nincs kéznél olyan családtag, rokon, akivel szívesen vannak?

És gyerekeink számára mi a nyár? Csupán az idő múlása? Unatkozás? Önfeledt boldogság? Hobbival töltött idő? Szabadulás az állandó iskolai kötöttségektől? Barátokkal töltött kellemes napok-hetek? Értelmes és hasznos elfoglaltság?

Meggyőződésem, hogy nagy a család felelőssége. Gyerekeinket és ifjainkat jó példával kell segítenünk, hogy most irányításunkkal, később pedig saját felelősségükre tudjanak saját maguknak és majdan gyerekeiknek is hasznos időtöltést találni. A gyerekek és a serdülők nagyon hamar észreveszik, hogy szüleik milyen értékek szerint élnek. Ha a szülők csak múlatják az időt, akkor a gyerekek sem tudnak majd mit kezdeni az idejükkel. Ha általában nem vonjuk be őket a családi munkamegosztásba, akkor nyáron sem fognak segíteni. Ha nem érzik a család gondjait és örömeit, akkor nem fogják átélni, hogy mindenki felelős mindenkiért. Ha érzelmileg elhanyagoljuk őket, akkor szerencsétlen esetben romboló szenvedélyekkel is megismerkedhetnek, mint a drog, a sokféle függőség. Mit tehetünk? Sokat kell együtt lennünk gyermekeinkkel, ugyanakkor jó értelemben vett önállóságukat is lehetővé kell tennünk. Ha nyugodtan elmondhatják, kivel barátkoznak, milyen élményeik vannak, mit csinálnak szabad idejükben, tudni fogják, hogy nagyon fontosak a számunkra.

Milyen jó annak családnak, amelyben mindenki együtt tud lenni, amelyben a szabad időt szívesen tölti együtt a szülő, a kisgyerek és a nagykamasz! Napjaink rohanásában ez egyre nagyobb érték. Kell a pénz, dolgozni kell. Mind kevesebb családnak van lehetősége – az anyagiak szűkössége folytán – arra, hogy otthonától távol töltse a nyár egy részét. Milyen jó, hogy nem az elutazás a lényeg! Egy-egy szép kirándulás, természetjárás az egész család számára emlékezetes maradhat. Akkor különösképpen, ha évközben is voltak tartalmas, együtt töltött órák. A nyári szünetben ezen a téren is szabad és lehet megújulni, új hagyományokat teremteni, a régieket továbbvinni. Talán először találjuk meg és éljük át az együttlét igazi örömét?

Nemrégen két gimnáziumban voltam érettségi elnök, és részt vehettem Aszódon az evangélikus oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok országos találkozóján. Természetesen szóba kerültek a nyári programok is, és szinte irigykedve hallgattam, hogy az iskolák milyen hasznos nyári időtöltést szerveznek diákjaik számára: külföldi és belföldi táborozásra, országjárásra viszik el őket, nemcsak a nyári szünetben, hanem a tanév közben is. Emlékszem, középiskolás éveimben mi építőtáborba mentünk nyaranta. Tanárként is többször volt részem ilyesmiben. Sok kedves, de még több fájó emlékem van; pedagógusként sokszor kellett megpróbálnom lehetetlennek látszó problémát megoldani. Szőlőkötözés, kapálás és egyelés, paradicsom- és burgonyaszedés közben sok (élet)tapasztalatot szereztem. De a táborok légkörére nem szívesen emlékezem vissza.

Egyházi jellegű táborra azokban az időkben még csak gondolni sem lehetett. Ez az én nemzedékem életéből teljesen kimaradt. És mit tehet, mit tesz ma ez ügyben az egyház? Csak háttérnek jó, amikor tábort, nyaralást és hasznos időtöltést szervez a gyerekeknek és a fiataloknak? Vajon ami egyházi szempontból jó és hasznos, az a gyerek számára is vonzó alternatíva lehet? Nagyon remélem, hogy így van, hiszen az egyházi táborokban sok jót és szépet tanulhatnak. Az emberi kapcsolatokon van a lényeg. Nagyon jó tudni, hogy egyre több gyülekezeti vagy országos táborba lehet menni. Testet-lelket felfrissítő, keresztény légkörben lehet embereket és szép tájakat megismerni, a régi barátságokat ápolni, új barátságokat kötni. Gyerekeink megtapasztalhatják, hogyan lehet Isten igéjével feltöltekezni. Egész életükre szóló tanítást és példát szívhatnak magukba.

Ha gyerekeink azt látják, hogy szüleik a nyári szabadság idején sem feledkeznek meg a templomról, a gyülekezetről, hogy ilyenkor több időt szánnak Isten dolgaira, hogy ott is elmennek templomba, ahol a család nyaral, akkor a gyerekek is fontosnak fogják tartani, hogy – életkoruknak és érettségüknek megfelelően – lelkükkel is törődjenek.

Azt kívánom mindannyiunk számára, hogy szabad időnket tartalmas, egyéniségünket gazdagító tevékenységgel töltsük el. Adjunk hálát az Úristennek, ha újult erővel kezdhetünk a munkához és tanuláshoz, ha kicsit érettebbek lettünk Isten ismeretében is. Az egyház feladata, hogy ehhez megadja a kereteket. A mi felelősségünk, hogy kihasználjuk-e.

Thiering Etelka