Keresztutak

Ha valaki a következõ címmel vesz kézbe egy visszaemlékezést: Fiatalkori látomásomat követtem – nyilván nem számít nagyobb meglepetésre. Szinte a fejezetek címét is tudja elõre: „Elhívás elõtt”, „Megszólított lettem”, „Felkészülés az útra”, „Örömök és nehézségek az úton”, „Kiteljesedés”… Az olvasó enyhe irigységgel várja azokat a történeteket, amelyekben a szerzõ arról számol be, hogy soha nem tántorodott el attól az egy feladattól. Talán õ is megerõsödik saját elhívásában. A várakozás persze azokra az epizódokra is irányulhat, amelyek monotonitása az olvasót az egy-ügyûség veszélyeire figyelmeztetik.

Mikko Juva idén elhunyt nyugalmazott finn érsek követése gazdag együgyûséget jelentett. Együgyûsége azt jelentette, hogy valóban nem szakadt el fiatalkori látomásától: az ember menedéke maga az Isten, a bûnösnek megbocsátó Isten. A gazdagság pedig arra utal, hogy keveseknek adatott meg, hogy olyan sokféleképpen tegyen bizonyságot errõl az együgyûségrõl, mint éppen õ.

Mikko Juva 1918. november 22-én született Kaarlelában. A Turkui Egyetemen tanult történelmet, majd teológiát hallgatott a Helsinki Egyetemen. Szentelését követõen fõtitkára volt a Keresztény Egyetemisták Szervezetének, majd egyetemi lelkész lett. Elõször történelembõl, azután egyháztörténelembõl doktorált. Ezt a sorrendet tartotta meg akkor is, amikor professzorságot vállalt elõször a Turkui Egyetemen, majd Helsinkiben. Az utóbbi egyetemnek rektora is volt két éven át. Huszonöt évig volt a Finn Missziói Egyesület elnöke. 1963 és 1970 között a Lutheránus Világszövetség teológiai bizottságát vezette, majd a szövetség elnöki tisztét töltötte be 1970 és 1977 között. Gazdag munkásságába az is belefért, hogy egy cikluson át parlamenti képviselõ legyen, és egyben elnöke a Finn Liberális Néppártnak.

Nemcsak az egyházban figyeltek rá, és tartották számon gondolatait és látomásait, hanem az egész társadalomban. Amikor tehette, szót emelt az egyetemes emberi jogok érdekében, a nemzetközi felelõsségvállalásért, különösen is a kisebbségek és az elnyomottak érdekében. Humanista nyitottsága lehetõvé tette számára, hogy barátai legyenek a konzervatívok és a radikálisok között, a téli háborút megjárt katonák és a pacifisták között egyaránt.

Jukka Paarma jelenlegi érsek búcsúbeszédében a következõket mondta Mikko Juva munkásságáról: „Juva olyan idõben vezette az egyházat, amikor nagy eszmei és szervezeti változások korát éltük. Olyan vezetõre volt szükségünk, aki látta és értette a fõbb irányokat. Juva ilyen ember volt. Igazi látnok, aki mindenkinél messzebbre látott, és aki ha irányt mutatott, sokan követték õt. Mikko Juva sok tekintetben meghaladta a korát. Az egyházban úgy mutatott irányt, hogy elsõsorban azt hangsúlyozta, aminek jellemeznie kell a keresztény hitet. A hit ugyanis nem menekülést jelent ebben a világban és ebbõl a világból, hanem felelõsségvállalást és felelõsséghordozást.”

Joób Máté