Kultúrkörök

A gödöllői Grassalkovich-kastély egyedülálló gazdagsága és szépsége messze földről is vonzza a látogatókat. Nem kevésbé vendégcsalogatóak a kastélyban szervezett programok sem. A sok érdekesnél érdekesebb rendezvény közül is kiemelkedett a július 31-én megrendezett operaelőadás. Még a műértők számára is meglepetést okozott a most először bemutatott Vivaldi-opera, a Tigrane, Örményország királya.

A mű sokat sejtető alcíme – Az erény győzelme szerelmen és gyűlöleten – a kor szokásainak megfelelően erkölcsi tanulságot von le a tartalomból.

Az előadás színhelye kivételesen érdekes és a darabhoz illő volt. A szépséges kastély ugyanis az ott tartózkodó szovjet katonaság kiköltözése után évekig tartó felújítást követően fogadja ma a vendégeket. A legutolsó helyreállítás eredményeként átadhatták a különálló épületrészben található színházat. A nézőtér csak néhány száz embert tud befogadni, a színpad is kicsiny, de mindenféle korszerű eszközzel felszerelték, és elsőrangúan alkalmas kamaraelőadások megrendezésére. Csak a szellőztetésen kellene javítani, mert a hatalmas érdeklődés miatt több volt a néző, mint az ülőhely, és a nagy hőség nem kedvezett sem a zenészeknek, sem a zene élvezetének.

Magyarországon Antonio Vivaldit derűt sugárzó mesterműveiről ismerik és szeretik. Egyike a legnépszerűbb zeneszerzőknek. Színpadi alkotásai kevéssé ismertek, operaházunk egyáltalán nem tűzi őket műsorára. Ezt a hiányt pótolta a kitűnő művész, Moldován Domokos, aki többesztendei kutatás után „bányászta ki” a torinói Giordano-gyűjteményből és a firenzei Mauricelliana könyvtárból a mű zenéjének kéziratát és a szövegkönyvet. Az opera összeállításához felhasználta Vivaldi más műveinek zenéjét is. A szövegkönyvet – Silvani eredeti librettóját felhasználva – Németh Pál állította össze. Az előadásban Vivaldi korabeli hangszerek szólaltak meg a Savaria barokk együttes előadásában. Barokk hegedű, csembaló, nagybőgő és gordonka hangjában gyönyörködhetett a közönség.

A történet a hányatott sorsú örmény nemzet egy dicsőséges, ősi korszakáról, illetve egyik uralkodójáról, Nagy Tigrane örmény királyról szól. Örményország az ő uralkodása idején, Kr. e. 95 és 56 között jelentős befolyással bírt, a királyt pedig Elő-Ázsia legnagyobb uralkodójaként tisztelték. A hagyomány szerint tehetséges volt, nagyvonalú és művelt, aki támogatta a színházat, ismerte és kedvelte a hellén kultúrát. Maga is több drámát, számos filozófiai és történeti művet alkotott. Személyéről Vivaldi korában mintegy hatvan opera készült.

Voltaképpen két ország – Örményország és Pontosz – ellentétének békés úton, házassággal történő rendezése az opera tárgya. A szöveg azonban emberi érzésekről, szerelmi kapcsolatokról szól, nem a politikusok vannak a középpontban. A szereplők inkább eszményeket testesítenek meg, és nem annyira élő, valódi érzelmeket festenek. Már-már hihetetlenül tökéletes erkölcsiség jellemzi elsősorban Tigranét, de szerelmét, Cleopatrát is. (Cleopatra ugyancsak történelmi személyiség volt, Tigrane király felesége és négy fiának anyja.)

A cseppet sem könnyű énekes szerepeket nagy felkészültséggel, kitűnően adták elő az ifjú énekesek. Különösen nagy feladatot jelentett az örmény király szerepének zenei megformálása, de ez is hibátlanul sikerült. Az olasz nyelven elhangzó szöveget magyar felirat segítségével tudta követni a közönség. Az igényes darabot Moldován Domokos méltó módon vezényelte, és csaknem minden egyes áriát nyílt színi tapssal jutalmazott a hallgatóság.

Végül, de nem utolsósorban meg kell emlékeznünk az ötletes, a hellén kort idéző jelmezekről és a díszletekről. A kicsiny színpad miatt főként ez utóbbiaknak az elkészítése volt nehéz feladat. A színek változását ezért a díszletek ügyes változtatásával oldották meg nagyon szellemesen úgy, hogy a néző szeme láttára alakult át a helyszín.

E gyönyörű darabot érdemes megtekinteni az őszi évad újabb előadásán is.

Berényi Zsuzsanna Ágnes