Egyházunk egy-két hete

A fenti cím olvastán sok testvérünk pontosan tudja, melyik intézményről szólnak majd a következő sorok: a Magyarországi Evangélikus Egyház Kapernaum Szeretetintézményéről, amely szeretetotthon és konferencia-központ is egyben.

Akik az elmúlt évtizedekben konferenciákon vettek részt a gyenesdiási központban, vagy nyaralni jártak ide, azoknak valóban nem kell bemutatni az otthont. Akik csak hallottak róla, azok számára álljon itt róla néhány információ.

Az intézet dr. Deák János professzor kezdeményezésére belmissziói otthonként kezdte meg működését a múlt század elején. Az ott végzett munkát áldás kísérte, közben az épület is bővült. Sokan indultak egyházi szolgálatra innen. 1952-től nyugdíjas lelkészek otthonává alakult, de folytatódott falai között a belmissziói szolgálat is. A �70-es években felépült a konferencia-központként működő szárny, amelyet áldásos munkát végző vezetők tartottak életben.

A rendszerváltozás idején változott a helyzet. „Két lábra” állt az intézet: idősek otthonaként és konferencia-központként folytatódott – és folyik ma is – benne a munka; nyári ifjúsági táboroknak, lelkészi és diakóniai konferenciáknak ad helyet. Az idősek otthona is jelentős fejlődésnek indult. A két éve kinevezett otthonvezető fiatalos lendülettel kezdett hozzá a bővítéséhez. Ez év januárjában – Ittzés János püspök szolgálatával – átadtak öt új apartmant a megfelelő kiszolgálóegységekkel együtt. A beruházás költsége megközelíti a 40 millió forintot. Nyáron újabb építkezés kezdődött: a régi otthon déli szárnyát újították fel. Minden szobához fürdőszobát alakítottak ki, megtartva a szobák berendezését és méretét. Hat hét alatt fejeződött be az építkezés. Apróbb munkák hátra vannak még, az igazgatótanács ülésén mégis elhangzott egy újabb felújítási javaslat is.

Az intézmény saját erőforrásából végezte a munkákat. Gyenesdiás-Kapernaum országos egyházi intézmény ugyan, de ígéreteken kívül konkrét támogatást még nem kaphatott. A megvalósításra váró tervek azonban közegyházi odafigyelést és támogatást is igényelnek.

Aggasztó a konferencia-központ állapota. Ebben az esztendőben még minden előre jelzett konferenciát meg tudunk tartani, de romló állapota miatt néhány éven belül életveszélyessé válhat az épület.

Igaz, mindig az hangzott el Gyenesdiással kapcsolatban, hogy ott áldásos, jó munka folyik, helyükön vannak a munkatársak, biztosítják a megfelelő lelki és testi ellátást. Ez valóban így is volt és van. De sajnos mindennek – a vakolatnak, padlószőnyegnek, burkolásnak, mosdóknak stb. is – ára van.

Szükség van-e még a Kapernaumra? Erre a kérdésre a választ azok adhatják meg, akiknek módjukban áll megtervezni egyházunk anyagi forrásainak megfelelő, célirányos felhasználását és a munkák kivitelezését az egész egyház és a gyülekezetek érdekében.

Ennyi „előzmény” után röviden számolok be a július 29-i ünnepségről. Családias légkörben adtak hálát az otthon lakói és dolgozói az ez évi felújítási munkálatok elvégzéséért. Az ünnepi istentisztelet keretében Smidéliusz Zoltán, az igazgatótanács elnöke, püspökhelyettes a 138. zsoltár néhány verse alapján hálaadásra, előrelépésre, őszinte dicséretmondásra hívta az otthon „családját”. A megáldás szolgálatában részt vett Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkész, aki köszönetet is mondott az otthon lakóinak, dolgozóinak és vezetőjének.

Minden otthon életében vannak előremutató, csendes percek, melyek társulnak a jövő tervezésével és az aktuális, hétköznapi kérdések – sokszor nem egyszerű – megoldásával. Isten áldását kérjük a Kapernaum lakóira, dolgozóira, vezetőjére és családjára.

Kendeh György

Regionális hozzárendelés: Kapernaum Szeretetotthon