Élő víz

Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)

Szentháromság ünnepe után a tizenegyedik héten az Útmutató reggeli igéi gőgös és alázatos emberek, városok sorsán mutatják be vezérigénk gyakorlati megvalósulását, s a kegyelem mindenek felett való jelentőségét. Istenünknek ezt a „szándékát” a vasárnap bevezető zsoltárversei is hirdetik: „Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan. Támogatja az Úr az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.” (Zsolt 147,5.6.11) Luther szerint a farizeus minden cselekedete istenkáromlás. Imádságából sugárzik a gőg és felebarátjának a megvetése. Az alázatos vámszedő bűnösségének tudatában irgalomért könyörög, és kegyelmet nyer. Megtanulhatjuk egymondatos bűnvalló imádságát: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek”! Jézus értékelése: „Mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,13.14) Pál így tanít (minket) az Isten előtti megigazulásról: „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8–9) Ezékiel példázatában nemcsak Izrael helyreállításáról jövendöl, hanem heti igénk mindenkor érvényes üzenetét is magában rejti: „Én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát (a gőgös embert és népet), és magassá az alacsony fát (az alázatos embert és népet). (…) Amit én, az Úr, megmondok, azt meg is teszem.” (Ez 17,24) Ezt bizonyítja a romlott Sodoma elpusztítása, ahol nem volt tíz igaz ember, de Lótot megszánta az Úr, majd „kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól az égből” (1Móz 19,24). A pogány asszony megalázta magát Jézus előtt, a lábai elé borult, s elfogadva a hit próbáját jelentő elutasítást, igazat adott neki: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból” (Mk 7,28); s kérése teljesült. A presbitertárs Péter arra kéri a kis-ázsiai véneket, hogy a főpásztor példája szerint „legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját” (1Pt 5,2); és úgy inti az ifjabbakat az engedelmességre és alázatosságra, mint aki már megtapasztalta életében vezérigénk igazságát. Hiszen amikor háromszor megtagadta Jézust, s az Úr szelíd szemmel rátekintett, ő bűneit alázatosan és sírva megvallva, kegyelmet nyert (Lk 22,54–62). Az Ószövetség evangélistájának hálaénekéből is ez az üzenet csendül ki: a megerősített várost s a kevély népet elpusztítja az Úr, de az erős várost és hűséges lakóit megvédi s megőrzi. Ezért Isten kegyelmet nyert népének mindenkor érvényes megtapasztalása ez: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre.” (Ézs 26,3–4) Bizony, erős várunk ő, ezért: „Hogyne dicsérném az Istent / Zengedező énekkel, / (…) Isten vég nélkül szeret” (EÉ 53,1)!

Garai András