Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 36 - Konferencia - az egyház és a tudomány szolgálatában

Keresztutak

Konferencia - az egyház és a tudomány szolgálatában

A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma üléséről

Nem várták meg a tanév kezdetét a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának tagjai, akik augusztus 23. és 26. között tartották konferenciájukat a Dunamelléki Egyházkerület budapesti székházában. A nyitónap plenáris ülésén – érthető okból – megkülönböztetett érdeklődés övezte dr. Klaus Douglass evangélikus lelkésznek, a nagy vihart kavart Új reformáció című könyv szerzőjének előadását.

A magyar fővárosban is hű maradt önmagához a német reformátor, amikor egy szemléletes történettel intonálta „Az európai protestantizmus a 21. század elején” témacím jegyében kifejtett mondandóját. E szerint a parasztember talált egyszer egy sastojást, amit hazavitt, és a kotlós alá tett. Amikor a sas kikelt, úgy viselkedett, ahogy azt a tyúkoktól látta. A paraszt megpróbálta őt rávenni arra, hogy „sasként cselekedjék”, de nem járt sikerrel, mert a madár mindannyiszor visszatért társaihoz. Végül elvitte egy magas hegyre, oda, ahol a kapirgáló aprójószágokat már nem lehetett látni. A sas ekkor széttárta szárnyát, a nap felé röpült, és nem is tért vissza soha többé… Előadásában dr. Klaus Douglass arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a lelkészeknek, de – az egyetemes papság elve miatt – a gyülekezetek minden tagjának nagy a felelőssége. Hiteles, megélt kereszténységükkel, „szenvedélyes lelkületükkel” szárnyakat kell adjanak az embereknek, és meg kell győzzék őket arról, hogy nem a földhöz, hanem a mennyhez tartoznak. Hogy szárnyalniuk kell a nap (Jézus) felé, mert „ők nem tyúkok, hanem sasok”.

Európa protestantizmusának bemutatása után a hazai helyzetkép felvázolására vállalkozott dr. Fazakas Sándor református teológiai tanár. Abbéli véleményét osztotta meg a hallgatósággal, hogy a témához kapcsolódó tudományos munkák (anélkül, hogy egyértelműen tisztáznák, mit is értenek pontosan protestantizmus alatt) vagy egyfajta krízisjelenségről szólnak, vagy pedig a magyar protestantizmus előtt álló lehetséges utakat veszik számba. Az előadó konkrétan is utalt Kósa Lászlóra, aki szerint a protestantizmusnak három feltételt – az ökumenizmus elmélyítését, az államtól való elkülönülést, nem utolsó sorban pedig a hitbeli megújulást – kell abszolválnia ahhoz, hogy be tudja tölteni történelmi szerepét, és képviselhesse erkölcsi értékrendjét.

Hogyan legyen a protestantizmus egyszerre hagyományőrző és korszerű? – tette fel a kérdést dr. Fazakas Sándor, majd rögvest meg is válaszolta azt: a lényeg a reformátori középpont szem előtt tartása, vagyis az, hogy Isten igéjére figyeljünk.

G. Zs.