Keresztény szemmel
Nyári gondolatok a félelemről
Ezeregy formában jön felém, minden nap más miatt kell félnem. Egyszer szeretteim utaznak el, máskor beteg lesz egy gyermek a családban, elárasztanak a közbiztonsággal kapcsolatos rossz hírek, féltek valakit, hiszen látom, hogy hamarosan el kell veszítenem, félek az egyedülléttől, de félek saját halálom órájától is. És amikor egyszerre tör rám valamennyi!
Mégis, most arról szeretnék írni, hogy a félelem ellen van orvosság.
Ez a nyár úgy alakult, hogy nagyobb lakásfestésbe kellett fognunk. Pénz és idő kérdése csupán, és erőé, amely mindezt végigcsinálja. Először úgy látszott, hogy senki sem ér rá abban az időben, amikor a festők jönnek. Pánikba estem: mi lesz velünk segítség nélkül? Aztán, szinte észre sem vettem, úgy jöttek a családtagok, a barátok segíteni. Egy hét alatt tiszta is lett minden.
Kialakul mindenki nyári programja. Szinte egyszerre ül autóba az egész család, és ki erre, ki arra indul nyaralni. Egyedül maradok? Ki látja el a beteget? Ki vigyáz egyszerre két házra is? Ki eteti az állatokat? Ki kertészkedik? Mit is csinálok majd a hosszú estéken egyedül? Aztán, szinte észre sem vettem, úgy múltak el a csendes esték, jó volt egyedül, de jó volt itthon el-elbeszélgetni szomszéddal, jó baráttal. Jólesett hallani a kedves barátnő, rokon ajánlkozását, hogy segít a beteg ellátásában, a kertészkedésben. Hamarosan haza is jött mindenki, hiszen kezdődik az új munkaév.
Temetés: újra egy jó barát távozott közülünk. Miért kell mindig búcsúznunk? Miért tűnik el egy-egy kedves arc a közelünkből? Hogyan készülhetünk fel a hozzánk tartozó elvesztésére? És hogyan a saját halálunkra? Félelem és szorongás tölti el az ember szívét.
Amikor azonban a gyászolók nyugodt, békés arcát láttam a templomban, és hittel zendült fel az ének, tudtam, hogy az itt maradtak azért fogadják olyan békésen a halált, mert tudják, hogy Jézus helyet készített neki is. Aztán, szinte észre sem vesszük, megy az élet tovább, vagy csendben elmúlunk mi is, Isten kezébe téve életünket.
Félelem, aggódás, szorongás. Ezek ellen a nyár eleji érzések ellen egy orvosság van. Ez az orvosság két összetevőből áll: ora et labora – imádkozzál és dolgozzál, ahogy a Bencés Rend szép jelmondata tanítja. Ezen a nyáron megtanultam, hogy milyen nagy erő az imádkozás, a hálaadás, az Istenre hagyatkozás, énekek, zsoltárok olvasása, mondogatása. A szüntelen imádkozás, az Istennel beszélgetés élménye is ehhez a nyárhoz kapcsolódik majd. „Minden gondotokat Őreá vessétek, neki gondja van reátok!” – ez az ige elvette életemből a félelmet.
És a munka. A szép nyugodtan, beosztottan, senki által nem hajszoltan végzett munka pihentető és áldás. Jó a kertben dolgozgatni, lekvárt főzni vagy takarítani, elmaradt leveleket megírni, iratokat vagy ruhákat rendezgetni egyedül is. De jó főzni az unokáknak, vásárolni és mosogatni utánuk.
A nyár eleji érzéseket most, a vége felé felváltotta a hálaadás, mert elvitte az aggódást, a félelmet és a szorongást is.