evél&levél

Jó vitorlázónak ellenszélben is sikerülhet az irányt tartani. De nem mindenkinek van ehhez gyakorlata. A Szélrózsa egyes értékes előadóitól az Evangélikus Élet augusztus 1-jei és 8-ai számában közöltekhez ezért kötelességem hozzászólni.

A római egyház nevezheti „anonim keresztényeknek” azokat, akik derék hívőket múlnak felül szóban és tettben, csak a Megváltót nem ismerik. De ha Jézus mindenkihez küldő parancsa és őrajta kívül minden más utat kizáró igénye nem jut szóhoz, az „anonim kereszténység” nem pótolja az evangélium tiszta tanítását, amely megóvhatja az egyházon kívüli szimpatizánsokat és a föl nem készült hallgatókat egy „placebokereszténységtől”, amelyből a hatóanyag hiányzik.

Petri Gábor gondolatszikrái ezért szükségesek Czakó Gábor értékes előadása után. Mert amivel az ember több a többi földi lénynél, az csakugyan nem Isten bennünk, hanem az ő „képe és hasonlatossága”, amely bűnös önimádó lázadásunkkal tönkrement, de felelősségre vonható és megszólítható – éppen az egyetlen Igaz: az áldozati Bárány újjáteremtő szava és Lelke által.

A kőkorszak és az antik világ fény felé fordulása fertőzött volt emberáldozattal és szent prostitúcióval. A középkori katedrálisok keleti fény felé való fordulása nem adott annyi világosságot püspökeiknek, hogy megóvják nyájukat a pogányos babonaságtól és az Isten előtt meg nem álló érdemekre alapozó lidércfényektől.

Bár feltámadt az igény, hogy „ecclesia reformari debet in capite et in membris”, azaz az egyház megújíttatásra szorul fejében (tudniillik előfordult, hogy három pápája is volt egyszerre a nyugati egyháznak) és tagjaiban, de egyházi és birodalmi átok sújtotta Luthert, aki a wormsi birodalmi gyűlésen a Szentírással együtt világos észokokra is hivatkozott. – A filozófia akkor még a teológia szolgálólányának vallotta magát. A francia „felvilágosodás” aztán a Teremtő helyére tett Ész istennő megtestesítőjeként egy prostituáltat ültetett oltárra.

A pogány bölcsek istenkeresésére Pál apostol helyeslőleg utal athéni beszédében (ApCsel 17), de kimondja: a tudatlanság idejét elnézve Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy „forduljanak meg”, mert lesz ítéletnap, az ítélőbíró pedig a feltámadással igazolt Jézus lesz. Gautáma Buddha „megvilágosodása” egészen más, mint Pál szembesülése azzal, aki maga a világ világossága. Mi személyesen csak a bűnünk büntetését magára vállalt Jézusnak a Szentlélektől született képviseleteként lehetünk a világ világossága, ami életre szóló komoly elkötelezéssel jár.

A fizikusok tudják: nemcsak antianyag létezik, de antifoton is. Az antiisten pedig nem bánja, ha erkölcsösek és vallásosak vagyunk (bár jobban örül az ellenkezőjének), de a fő célja, hogy Krisztus evangéliumától (jó információjától) tereljen félre vírusával, legalább fél lépéssel. – Másként: a lidércfény, a mocsárgáz (metán) öngyulladása csak mocsárba vezet.

Lányi András tanár úr Gazdag Zsuzsannának válaszolva becsületes őszinteséggel vallja, hogy ugyan nem hisz, ám nem tud más etikát elképzelni magának, csak a krisztusit. Értékes gondolataihoz hadd tegyem hozzá: az Ószövetség nyelvének igeragozásában a sorrend nem „én, te, ő”, hanem az első ő: Isten, utána az embertárs: a te, és csak ezután jövök én. Az én mindenek fölé emelésével az ember istentelen lázadó, embertelen farkas és határait nem ismerő pusztító zsarnok. Valóban a félkeresztény európai ebben a világbajnok (Róm 2,23–24!), de nem ártatlanok az áldozataink sem.

Lányi tanár úrral egyetértve mondom: szeretetet adni (az energiamegmaradás értelmében) csak úgy tudunk, ha kaptunk s azt elfogadtuk. De a szeretet dimenziója, tere a szabadság. Egy akarat nélküli bábu nem tud szeretni, de egy engedetlenségre képes szabad lény (például egy macska) tud. – A jézusi aranyszabály: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek!” Ennek szükségét Isten nélkül is fölismerhetjük. Hugo Grotius, a nemzetközi jog atyamestere szava szerint: „Et si Deus non daretur.”(Azaz: „Még ha Isten nem is volna.”)

A nem nyerni akaró, sőt áldozatra kész szeretet, a szeretetre nem méltóhoz lehajló szeretet a kettős „nagy parancsolat” második fele. De ezt a törvényt 100%-ra nem teljesítjük; a mulasztást túlteljesítéssel pótolni nem lehet (mert a szeretetparancs nem teljesíthető 101%-ra). Itt az örök megoldás a bocsánat. Az aktuális közelítő megoldásba azonban beletartozik a jó védelme és a rossz megfékezése. Ez meg bizony az ön- és közveszélyes nagy énünknek az úgynevezett személyiségi jogait, szabad(os)ságát sérti. A bocsánat és a szeretet erőforrása pedig a csődjét fölismerő ember számára Jézus. Mi azt hisszük és tapasztaljuk, hogy a krisztusi etika megélése nem érdemszerző teljesítményünk, hanem hála és a szeretet továbbáramlása.

Lányi tanár úr meglátásai igazak. Amit mond: az Isten törvényének visszhangja. De van ennél több is: Jézus jó híre, az evangélium, s mi ezzel (is!) tartozunk embertestvéreinknek, az ez elől el nem zárkózóknak is, ifjúságunknak is.

Az anonim keresztényekkel, helyesebben az egyházon kívüli szimpatizánsokkal való egyetértés és együttműködés célja és értelme Istennek a józan (!) észszel egyező törvényét propagálni; de célja (és ugyanakkor határa is!) a Szentírásból fakadó és hitvallási iratainkban megvallott hit: a magunk személyes rábízása megváltó Urunkra, Jézusra. (Lásd Luther Kis kátéjában az Apostoli hitvallás magyarázatát!)

Dr. Zsigmondy Árpád