evél&levél
Homokvihar? Vihar egy kanál vízben!
Újra és újra foglalkozunk különböző fórumokon a homoszexualitás kérdésével, ki ilyen, ki olyan hozzáállással. Legutóbb Orosz Gábor Viktor barátom szólt a témáról, kissé vegyes szemlélettel.
Nem értem az egészet. Homokvihar? Véleményem szerint az egyháznak nincs miről beszélnie, hiszen tudomásom szerint a mi tanításunkat ebben a kérdésben nem befolyásolják az elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változások. Tény, hogy 1992-ben a WHO törölte a betegségek listájáról a homoszexualitást; hogy 1996 óta hazánkban is létesíthetnek élettársi kapcsolatot egynemű párok; hogy 2003-ban az Európa Parlament javasolta a homoszexuálisok házastársi kapcsolatának elismerését, illetve hogy ezt megelőzve néhány egyház már el is fogadta azt.
Kérdésem a következő: mennyiben kell, hogy érintse mindez az egyházat? Tudomásom szerint sem a WHO, sem az Európa Parlament vagy bármelyik nemzeti parlament, illetve egyik-másik nemzeti egyház sem változtatta meg a Szentírás érvényességét. Az pedig egészen egyszerűen azt mondja a homoszexualitásról, hogy bűn. „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak” – mondja a törvény, kiegészítve azzal, hogy akik ezt az „utálatosságot” elkövetik, azok „halállal lakoljanak, vérük rajtuk” (3Móz 18,22; 20,13). Pál apostol gyalázatos szenvedélynek bélyegzi az ókorban a mi időnkhöz hasonlóan felkapott és divatos „másságot”; olyan bűnnek nevezi, amelyben már benne van Isten büntetése is, tudniillik a szenvedélyeknek való kiszolgáltatottság (Róm 1,26–27).
Magyarázkodni persze lehet. Legyinthetünk a Biblia tanítására, mondván, hogy az régi, és ma már nem érvényes. Mondhatjuk azt, hogy a homoszexualitás ma már nem bűn, hiszen mi jobban tudjuk ezt az Úristennél, és például nem bűn a lopás vagy a gyilkosság sem… Bizonygathatjuk, hogy a homoszexualitás „természetes” hajlam – bár vannak, akik hálával emlékeznek arra, hogy az orvosi terápia megszabadította őket ettől a „természetességtől” –, hiszen a génjeinkben rejlik a kódja… Ami természetes, az viszont nem mindig jó! A génjeinkben van a homoszexualitás kódja? Régi és kopott, de véleményem szerint igaz az egyház tanítása az eredendő bűnről… Nem tiszta lappal indulunk, hanem „Isten félelme és Istenbe vetett bizodalom nélkül, bűnös kívánsággal” (Ágostai hitvallás II. cikk)! Igen, a génjeinkben van a homoszexualitás és még egy sor más bűn, amelyekről személy szerint nem tehetünk, de amelyek mégis valóságos bűnökként telepednek rá az életünkre, „kárhozatot és örök halált” hozva azokra, akik nem szabadulnak meg tőlük Krisztus kegyelme révén.
Az igaz, hogy a mind liberálisabbá váló világban nem ez lesz a legelterjedtebb és legelfogadottabb nézet a homoszexualitásról. Ez azonban nem kell, hogy zavarja az egyházat. Isten sohasem ígérte az ő népének, hogy mindenki szeretni fogja… Maradjunk meg bátran a Szentírás tanítása mellett, bármivel is bélyegeznek meg a világ fiai! Az ígéret szerint a pokol kapui az egyház felett nem fognak diadalmaskodni (Mt 16,18), nem pedig a WHO, az Európa Parlament és a többiek felett. Ha az egyház egy része letér erről az útról, hát vállaljon érte felelősséget Isten színe előtt: nekünk ezt nem feltétlenül kell követnünk. Merjük nyíltan kimondani: a gyilkossággal, a lopással, az istenkáromlással együtt a homoszexualitás is olyan bűn, amely elzárja előlünk az üdvösség útját! Merjünk gyógyulást kínálni homoszexuális embertársainknak, nem azzal, hogy elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, hanem azzal, hogy hirdetjük számukra a megtérés és a bűnbocsánat útját!
Ezért tartom mártírnak és igaz embernek azt a svéd lelkészt, aki börtönbe került, mert a bűnt bűnnek merészelte nevezni Isten igéje alapján… Adja Isten, hogy evangélikus egyházunk is ezt az utat vállalja, és ne adja fel az örök jutalmat a pillanatnyi népszerűségért!
Tubán József