evél&levél

A Tolna megyei tengelici gyülekezet már több éve megrendezi a gyermekek nyári napközis táborát. Nagyon nagy gonddal és sok-sok színes programmal készítik elő a gyermekek testi-lelki épülését segítő közös alkalmat.

Az idén az időjárás különösen kedvező volt, így az Öreg-templomot körülvevő, kellemes hűst adó fenyőfák árnyékában sok-sok szabadtéri program várta a gyerekeket a táborban, mely az idén a Szivárvány gyermekhét elnevezést kapta. A gyerekek nagy várakozással készülnek minden évben, és jelentkeznek, ezzel is mintegy jelezve, hogy mennyire szükségük van arra a nagy szeretetre, amelyet csak itt, a közösségben kaphatnak meg. Az alkotás öröme, a missziói történet üzenete, az együttes öröm a sikereken, a felfedezések öröme mind-mind meghitt és önfeledt jézusi missziói csapattá formálja a gyerekeket. Magam csak pár órán át vehettem részt a tábor életében, de így is éreztem azt a kisugárzást, mely az Úr szeretetéből a gyerekeken keresztül árad felénk. Csodálatos volt a melengető napsugár, a fák lombjait simogató fuvallat. A méhek békésen zümmögtek kicsiny házikójuk körül, néha-néha egy-egy őrszem került nagyobb ívben, de ő sem akarta megzavarni a tábor életét. Jó volt ez a békés nyugalom és harmónia. Többen azt gondolhatják, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen az országban számos helyen tartanak hitépítő és -formáló táborokat, s talán többé-kevésbé hasonlóan tartalmas programokkal kötik le a gyerekek figyelmét. Alapjában véve mindez igaz: mindenhol kifejezésre jut a Jézussal való közös élet öröme, az örömhír üzenete, a missziói feladatok lehetősége.

A gyerekek a hét folyamán kis csoportokban, kreatív módon készültek a zárónap kis előadásaira. Ugyanis talán az egész hét egyik legnevezetesebb és élményekben is leggazdagabb programja a péntek esti volt. A rögtönzött kis előadásokon érződött az átélés és az öszszetartozás öröme. A zenei és a prózai műsor egyaránt nagy figyelmet igényelt a kis közönségtől, a meghívott szülőktől és vendégektől egyaránt. A műsorért nagy tapssal fejeztük ki hálánkat és örömünket. A program befejezéseként az Útmutató alapján (augusztus 13.) néhány mondatban beszélhettem az Úr Jézus szeretetéről (Jn 15,12).

Ezután következett (a hét zárásaként) a mindenki által oly nagyon várt tábortűz és virslisütés. A gyermekeken látszott az a felszabadult öröm és vidámság, amely abból fakad, hogy jó együtt lenni. De nem is lenne teljes az örömünk, s talán ezt a kis beszámolót sem írtam volna meg, ha nem történik meg az a csoda, amelyet aznap este átélhettünk.

Már-már elszomorodni látszott az idő, talán az égiek is sajnálkoztak, hogy vége ennek a csodálatos tábornak, és egy-egy mennyei könnycseppet hullattak alá odafentről.

Ekkor jelent meg Isten dicsősége a keleti égbolton: felragyogott Isten szeretete a szivárványív pompás, tündöklő színeiben.

Legnagyobb csodálkozásunk közepette valaki megszólalt: Látjátok, az a Szeretet!

Mi akkor és ott mindnyájan átélhettük, hogy velünk az Isten.

Gangel János (Paks)