Élõ víz
Mi a neved?
A változatosság gyönyörködtet Talán emiatt van, hogy a divat is állandóan változik. Sokszor úgy érezzük, mindegy, hogy milyen az a ruha, cipõ csak más legyen, mint az eddigi. Az ember egy idõ után megszokik valamit, és sokszor már unalmasnak is érzi. Felújítom a lakásom, kicserélem a ruhatáramat, új frizurát csináltatok. És akkor egy darabig megnyugtat ez a változatosság.
A divat változása minden területen megfigyelhetõ. Így van ez a nevek esetében is. Régi, megszokott nevek tûnnek el vagy ritkulnak meg. Új nevek lesznek népszerûvé ezt tapasztaljuk nemcsak városokban, de már falvakban is. Persze ennek különösebb jelentõsége nincs, hiszen ma nem úgy van, mint a bibliai korokban, amikor a név a személy lényegét fejezte ki.
A Bibliában azt olvassuk, hogy az angyal megkérdezi Jákóbtól: Mi a neved? (1Móz 32,28). Ennek a kérdésnek súlya van, mert a kérdezett kénytelen kimondani Istentõl kapott nevét: Jákób, azaz Csaló.
Születésünkkor mindnyájan kapunk nevet. Ezt a nevet szüleink választják. Ez a név kerül az anyakönyvbe, és ez hangzik el a keresztelés során. Ezután dõl el, hogy a keresztségben kapott igét hogyan hagyjuk munkálkodni életünkben, hogy eljussunk az Isten által adott név meghallására és elfogadására (Ézs 62,2). Ezt a nevet senki nem mondja a szemünkbe, ez a név mutatja, hogy valóban eljutottunk az önismeretre de nem meditációk és tréningek során, hanem kizárólag az ige által. Ez a név legtöbbször nem kellemes és hízelgõ. De ha meghalljuk, gyógyító ereje van.
Itt merül fel a személyes és döntõ kérdés: lehet-e engem nevemen szólítani? Tudom-e vállalni, hogy Isten milyennek lát engem? Talán önzõnek, talán irigynek, talán gyûlölködõnek, képmutatónak. Mikor Isten nevemen szólít ez nem az eltaszítás jele. Bár látja, hogy repedt nád vagyok, bár pislogó gyertyabél vagyok (Ézs 42,3, Károli-fordítás), nem olt ki. Ha Isten megítél, az szeretetének a gyógyító szeretetnek a jele. Nem szépít, hanem feltárja bûneinket. Olyan, mint az operáló orvos, aki fájdalom árán is feltárja a sebet, kitisztítja, majd bekötözi és meggyógyítja. De ennek van egy feltétele: hogy teljes bizalommal feküdjek ha kell a mûtõasztalra is.
Szüleinktõl kapott nevünket lehet szeretni vagy nem szeretni. Ha nem tetszik, meg is változtathatjuk. Istentõl kapott nevünket azonban mindenekelõtt meg kell ismerni, azután el kell fogadni. Ha tiltakozunk ellene, ha magyarázkodunk akkor nincs gyógyulás. De ha Isten már tud a nevünkön szólítani bennünket, akkor kérhetjük a gyõzedelmesnek megígért fehér kövecskét és a kövecskén az új nevet (Jel 2,17).
Gáncs Aladár