Liturgikus sarok

NÉZZÜNK KÖRÜL AZ EGYHÁZBAN 14.

Az elmúlt héten megismerkedhettünk a metodista testvérek istentiszteleti életének általános formáival. E számunkban Csernák István szuperintendens bemutatja a metodista közösségek sajátos liturgiai rendjét, a szövetségmegújító istentiszteletet, illetve szól a liturgia néhány további jellemzőjéről. (H. K.)

Különleges liturgia a metodista egyház életében a szövetségmegújító istentisztelet. A liturgia szövege és felépítése visszanyúlik az első metodista mozgalom idejére, a 18. századra. John Wesley – a mozgalom vezetője – ennek alapján kérte, hogy a gyülekezetek tagjai minden évben újítsák meg szövetségüket Istennel. Ezt az istentiszteletet általában újév napján vagy az év első vasárnapján tartották, de kapcsolódhatott más eseményhez is. A liturgia nagy része a Wesley által 1750-ben használt szöveget tartalmazza. Mivel a Magyarországi Metodista Egyház számára is fontos üzenetet hordoz, a gyülekezeti szövetségmegújító istentiszteletek mellett országos ünnepeinken is gyakran előkerül. A szövetségmegújító istentisztelet fontos részei: könyörgés tiszta szívért, tanítás (Jn 15,1–8 szerint), imádat, hálaadás, bűnvallás és a szövetség megújítása. Az istentisztelet középpontjában a szövetségmegújító imádság áll. A szövetség megújításánál a szertartást vezető lelkész meghívja a gyülekezetet arra, hogy „szabad elhatározással szánjuk oda magunkat Istenünknek, a szövetség Urának, és vegyük magunkra a Krisztus igáját!” A gyülekezet válasza: „Nem vagyok többé a magamé, hanem a tiéd. Állíts oda, ahová akarsz! Rendelj amellé, aki mellé akarsz! Hadd dolgozzak, hadd tűrjek akaratod szerint! Használj vagy állíts félre céljaid szerint! Szabad elhatározásomból és teljes szívemből mindent jótetszésedre és kezedre bízok…” A lelkész különös felelőssége, hogy a szövetségmegújítás komolyságát szem előtt tartva tanítás és imádság által felkészítse a gyülekezetet erre az istentiszteletre, utána pedig segítséget nyújtson a tagoknak fogadalmuk hűséges megtartásában.

Napjainkban egyre több helyen ismerik fel, hogy fontos a gyülekezet tagjainak aktív bevonása az istentisztelet vezetésébe. Így a korábbi szokás helyett – tudniillik hogy az istentisztelet egyetlen liturgusa a lelkész – az igeolvasás, az imádság, a bizonyságtétel, a hirdetések átadása, esetenként a liturgia vezetése is egy vagy több gyülekezeti tag feladatává válik.

A Magyarországon működő metodista egyházban nincs kötött perikóparend. Néhány lelkész a német Losungen (Útmutató) alapján választja meg a vasárnapi textust, mások az egyetemes metodista textusgyűjteményt használják, de igen gyakori a szabad textusválasztás is.

Az istentiszteleten a lelkészek civil ruhát – általában fekete öltönyt és fehér inget – hordanak. Ez összhangban van az európai gyakorlattal. Angol és amerikai lelkészeink színes papi ruhát viselnek a szertartásokhoz.

A keresztény istentiszteletnek mindig fontos része volt az éneklés. Így volt és van ez a metodista egyházban is. Minden ébredési mozgalomhoz új énekek kapcsolódtak, amelyek bekerültek az egyház énekkincsébe. Énekeskönyvünket leginkább ezekből az ébredési énekekből állítottuk össze, de ugyanakkor a protestáns hagyomány klasszikus énekeit is magunkénak érezzük. Hosszú előkészületek után éppen ebben az évben jelent meg egyházunk első kottás énekeskönyve, amelyet remélhetőleg hazai és a határokon túl élő testvéreink is áldással használnak majd.

Csernák István