Egyházunk egy-két hete

A Tatabánya és Mór között fekvő Bokod falu mindig közel állt a tudósító szívéhez. Több mint két évtizeddel ezelőtt az akkori lelkész, Simonfay Ferenc és családja mindig nagy szeretettel fogadta e sorok íróját, amikor ellátogatott hozzájuk. Akkoriban büszkén mutatta a kor elvárásainak megfelelően átalakított modern parókiát. Azóta megürült a lelkészlakás, állaga leromlott. Ezért két évvel ezelőtt úgy döntöttek a bokodiak, hogy fel kell újítani és vonzóvá kell tenni az épületet, hogy a jövőben lelkészcsalád lakja be a most üresen kongó helyiségeket.

A terv valóra vált. Az épület elkészült, és szeptember 11-én délután hálaadó istentisztelet keretében birtokba vehette a gyülekezet. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke az ünnepi igehirdetés alapigéjének Róm 15,5–6-ot választotta. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy az öröm mindig egyesíti az embereket. De a mai világban nem magától értetődő az öröm. Inkább nyafogunk, mintsem hálát adnánk. Sokan kérdezik, hogy mi az egyházak titka, mi az az üzenet, amellyel az egyházak építeni tudják a közösségeket. Nem titok ez. Az egyház nem fogja be a szemünket és a fülünket, hogy ne lássuk és ne halljuk a problémákat. Isten reálisan látja az emberek helyzetét, minden nyomorúságukat. Ezt hirdetjük. Az ő gyermekei vagyunk, ezt a kincset nem veheti el tőlünk senki – hangsúlyozta a püspök.

De sokan azt mondják, hogy ezt az üzenetet, ezt a „papolást” nem lehet komolyan venni. Persze nem is arról van szó, hogy ezt mindenki csak úgy egyszerűen elhiszi. Sokszor küzdeni kell, szenvedni az örömhír célba juttatásáért – folytatta. Innen a templomból kilépve a sóvárgás, a kívánságok, az irigység világába térünk vissza. Pál apostol nem azt mondja a Római levélben, hogy szedjétek össze magatokat, de azt sem, hogy építsétek a jövőtöket, hanem azt mondja, hogy higgyetek! Haragra millió ok van, de a békességre csak egy. Erről pedig nem szabad hallgatni. Jó lenne, ha összesúgnának mögöttünk az emberek, azt kérdezve, hogy „ezek minek tudnak még örülni?”

Végezetül arra kérte a püspök a bokodiakat, hogy ha a parókia előtt visz el az útjuk, mindig tudatosan derűs legyen az arcuk. Ezzel mutatják, hogy van okuk az örömre, mert Jézus a reménységük, békességük és örömük.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen Zsebők István felügyelő elmondta, hogy 1781 és 1791 között építették az ősök a templomot, az iskolát és a lelkészlakást is. A paplakon 1875-ben és 1976-ban végeztek a komolyabb átépítést. A mostani átalakításkor elsősorban a gazdaságos és praktikus üzemeltetés szempontjait vették figyelembe. A hőszigetelésen, a víz- és fűtésrendszeren kívül a padlóburkolatot és az elektromos hálózatot is kicserélték. Egyúttal a parókia épületében lévő gyülekezeti terem is megújult. A tízmillió forintos beruházás negyedét saját forrásból fedezték, az egyházmegye pedig közel ugyanekkora összeggel támogatta őket. A Belügyminisztérium által kiírt pályázaton vissza nem térítendő hitelként négymillió forintot nyertek. De társadalmi munkákkal is hozzájárultak a gyülekezet tagjai a munkálatokhoz. A megújuló gyülekezeti házat látva mindinkább szembetűnt a kerítés leromlott állapota, így három héttel az ünnepség előtt belekezdtek annak a felújításába is.

Az ünnepségen a gyülekezet részéről Selmeczi Pál köszönte meg mindazok munkáját, akik feladatot vállaltak a renoválásban. Külön megköszönte Sztruhár András nem lelkészi egyházi munkásnak, hogy világi hivatása mellett – Oroszlányból átjárva – pásztorolja a gyülekezet tagjait.

M. Gy.

Regionális hozzárendelés: Bokodi Evangélikus Egyházközség