Kultúrkörök

A Bács-Kiskun megyei Soltvadkert és Harta evangélikus gyülekezeteit történelmi szálak fûzik egymáshoz. A soltvadkerti német önkormányzat a napokban – több generáció részvételével – kirándulást szervezett Hartára, hogy az õsök nyomában a mai vadkertiek is újra felfedezzék ezt a Duna menti községet.

Az idõsebbek még tudják, hogy a két egyházközség a közös nyelv, a német miatt hajdan szoros kapcsolatokat ápolt egymással: közösen adtak ki énekeskönyvet, a hívek egyik faluból a másikba házasodtak, és így gyakoriak voltak a családi „összejárások” is.

Hartán azonban sokkal inkább élnek még a sváb hagyományok, mint a megye közepén fekvõ Soltvadkerten. Az idõsebbek értik és használják a régi nyelvet, emellett pedig évtizedekkel ezelõtt tájházat alakítottak ki a falu központjában, ahol megtekinthetõ a régi viselet és a híres helyi festett bútor is. A mintegy harminc vendéget Gottschall Péter múzeumgondnok fogadta, aki sváb és magyar nyelven mesélt a németeket betelepítõ Ráday Pál földesúrról, a tavaly a Dunában megtalált több száz éves bödönhajóról és a falu mai állapotáról. Halasi László evangélikus lelkész a templomot és a gyülekezet történetét mutatta be. A templom belsõ falán levõ elsõ világháborús emléktáblán sok vadkerti név is fellelhetõ. Az egyik kiránduló diáklány, Knodel Anita, egyik felmenõjét is megtalálta.

Ezután egy kis fogadás következett a gyülekezeti házban, ahol az idõs hartaiak sajátos „nyelvórát” tartottak a vendégeknek. Ez nem csak a németül értõknek volt érdekes. Ifj. Káposzta Lajos moderálásával elõbb néhány hangtani alapszabályra derült fény (Dienstag helyett díncstág – kedd; Abend helyett ówet – este stb.), melyet néhány egyszerûbb hartai szó és mondat „németre” fordítása követett. A nyelvészkedõk még ma is ott ülnének, ha nem sürgetett volna az idõ: rövid Duna-parti sétát követõen élményekkel gazdagodva térhettek haza a vendégek Soltvadkertre.

K. L.

Regionális hozzárendelés: Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség