A hét témája

Hogy a finn evangélikus egyház megkülönböztetett figyelemmel viseltetik a fiatal nemzedékek iránt, arra bizonyság a 2004 és 2010 közötti időszakra kidolgozott ifjúsági stratégiai program. Ennek megvitatása, egyes gyülekezetekben való alkalmazhatóságának a kigondolása volt a célja annak a tanácskozásnak, amelyre nem egy finnországi tó partján, hanem a magyar tenger mellett kerítettek sort a kuopiói evangélikus egyházmegye ifjúsági munkáért felelős, főállású gyülekezeti alkalmazottai. A néhány lelkésszel is megerősített finn delegáció szeptember elején költözött be négy napra a balatonszárszói evangélikus konferencia-központba. A kihelyezett konferencia két vendégével Balog Eszter beszélgetett.

Dr. Sakari Häkkinen egyházmegyei püspöki tanácsadót, az ifjúsági ügyek felelősét mindenekelőtt munkájáról kérdeztem.

– Püspöki titkárként nem egyszerűen adminisztrátori feladatokat látok el, hanem elsősorban teológiai munkát végzek. Előkészítem a püspök számára az istentiszteleteket, előadásaihoz háttéranyagokat gyűjtök, figyelemmel kísérem a teológiai vitákat, ezekről tájékoztatást adok és hasonlók. Másik fő területem az ifjúsági munkások képzése, a harmadik pedig a liturgia, vagyis az istentisztelet témaköre. Az egyházmegye 66 gyülekezetében főállásban dolgozó ifjúsági munkások számára rendezek találkozókat, és persze folyamatosan konzultálok velük. Feladatom az is, hogy e mostani, balatonszárszói konferenciához hasonlókat, illetve továbbképzéseket szervezzek az ifjúsági és gyermekmunkások részére. Törvényünk előírja, hogy minden gyülekezetben kell végezni konfirmációi oktatást és ifjúsági munkát. Ezért természetesen a helyi lelkész a felelős, de a munkát a gyülekezet főállású ifjúsági munkása végzi.

– Úgy gondolom, kellő szakértelem is kell az ifjúsági munkához. Hogyan lesz valakiből főállású gyülekezeti gyermek- és ifjúsági vezető?

– Három-négy éves szakirányú állami képzés révén. Természetesen a lelkészek is foglalkoznak a tinédzserekkel, de nálunk ők inkább csak a háttérből koordinálnak.

– Nagyszerűen kiépített rendszer jelenik most meg a lelki szemeim előtt, miközben tudom, hogy az ifjúsági munkások összehívásának egyik apropója az a felmérés, amelynek tanúsága szerint „a finn fiatalok gyülekezetek iránti érdeklődése a legutolsó helyen áll…”

– Egyházunkban évek óta tudatos stratégiai munkát végzünk, melynek az alapja az egyház létezése, Isten jelenléte. A misszió, a diakónia és más területek tudatos átgondolása után most érkeztünk el a gyermek- és ifjúsági munka stratégiájának elkészítéséhez. Valójában nem magától a stratégiától várunk újat, hanem attól, hogy minden gyülekezetben átgondolják ezeket az alapelveket, és ezek alapján megvalósítják mindazt, ami nekik abból a legfontosabb.

– Itt van a kezemben egy 32 oldalas füzet. Kérem, mutassa be az Evangélikus Élet olvasóinak a 2004–2010. évre kidolgozott ifjúsági stratégiai program főbb pontjait!

– Abból az alapból indulunk ki, hogy hiszünk a Szentháromságban, és abban, hogy a keresztény nevelés, azaz maga az evangélium hirdetése a kereszteléssel kezdődik. Ez azt jelenti, hogy lehetőséget szeretnénk adni a gyermekek és a fiatalok számára arra, hogy megismerjék a kegyelmes Istent. Fontos, hogy tudják: Istennel úgy, ahogy vannak, kapcsolatban lehetnek. Itt és most.

Hogy milyen egyházunk lesz 2010-ben, az rajtunk múlik. Társadalmunk változik, és ezt az egyház sem hagyhatja figyelmen kívül. Ahhoz, hogy az emberek be tudjanak illeszkedni a gyülekezeteinkbe, nekünk is aktívnak kell lennünk. A fiataloknak azt akarjuk elmondani, hogy az egyház valóban jelen van, mert Isten van jelen benne, és így természetesen a fiatalok között is. Erről szól a stratégia alapja.

A második pont lényege az, hogy meg akarjuk őrizni az Istenbe vetett hit tisztaságát.

Az egyház feladata az, hogy lelki közösséget teremtsen a tizenévesek számára, mivel ezt semelyik más, fiatalok által mégoly kedvelt csoport sem tudja biztosítani. A spirituális közösség megteremtése és felfedeztetése áll stratégiánk középpontjában.

A harmadik pont arról szól, hogy át kell gondolni a helyi gyülekezeti életet, a hagyományokat abból a szempontból, hogy mely tradíciók segítik és melyek hátráltatják az ifjúsági munkát. Végig kell gondolni, hogy tényleg a helyes célokra fordítjuk-e a pénzt, hogy valóban a megfelelő ember végzi-e az ifjúsági munkát, nem utolsósorban pedig meg kell vizsgálni, hogy milyen és mennyire eredményes a végzett munka.

A stratégiai program negyedik pontja kijelenti, hogy az egyház mindenben támogatja a gyermekek és a fiatalok növekedését. A gyermekeknek valóságos gyermekkort kell megélniük, a fiataloknak pedig valóságos ifjúkort! Nem egészséges, ha a gyermekek fiatalokként, a fiatalok pedig felnőttként viselkednek.

Az ötödik pont a keresztény nevelés jelentőségét hangsúlyozza, és a családokkal való szoros együttműködésre buzdít. A szülőkkel való foglalkozás tehát elengedhetetlen.

– Bár a stratégiai program nyomtatásban csak nemrég került a nyilvánosság elé, már lehet tudni a fogadtatásáról.

– Tudni kell a stratégiáról, hogy lényegében öt év átgondolt munkájának az eredménye. Végső változatát ez év augusztusában kapta meg minden ifjúsági vezető és gyülekezet. Úgy gondolom, hogy remélt eredményeit csak másfél-két év múltán érzékelhetjük majd. Kritikákat természetesen máris kaptunk. Egyesek nehezményezik, hogy ez vagy az kimaradt az anyagból. És persze vannak, akik továbbra is mindent a maguk megszokott módján végeznek, holott a legfontosabb éppen az volna, hogy az ifjúsággal foglalkozók megismerjék és alkalmazzák ezeket a gondolatokat. Mindazonáltal én reménységgel nézek a következő évek ifjúsági munkája elé.

– Akkor 2010-ben újra beszélgethetünk az elért eredményekről?

– Igen, természetesen.

A fenti interjúnak mindeddig néma tanúja volt dr. Wille Riekkinen, Kuopio egyházmegye püspöke is, akivel továbbfűztük a beszélgetés fonalát.

– Ez a stratégia természetesen nem arról szól, hogy megmondjuk, miként nézzen ki az egyház 2010-ben, hanem arról, hogy védjük a gyermekkort, az ifjúkort, a családokat, és bátorítsuk az embereket az egyéni, illetőleg közösségi hitéletre. Azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok sokkal tudatosabban vegyenek részt a gyülekezeti életben, és így ők mondják meg, ők alakítsák ki, milyen legyen az az egyház, amelyben felnőttek lesznek. A mai fiatalok igenis meghatározzák az egyház jövőjét.

– Köszönöm a kiegészítést. De mégis, milyenek a mai finnországi fiatalok?

– Kezdetben sokan érdeklődnek az egyház iránt. A fiatalok 96%-a részesül hitoktatásban, konfirmációi oktatásban, eljönnek az ifjúsági táborokba. Mindez hozzátartozik az ifjúság kultúrájához. De 16–17 éves kor körül (a konfirmáció után) elérkezik a döntő időszak, amikor egy fiatal vagy aktívvá válik a gyülekezetben, vagy hátat fordít közösségének, és csak házasságkötésének, gyermeke keresztelésének apropójából keresi fel újra a gyülekezetét. Ám akik megmaradnak, azok is inkább csak a „felnőtt ifjúság” összejöveteleire járnak, nem igazán van kapcsolatuk a gyülekezet idősebb tagjaival. Csak kevés gyülekezetben van a generációk között valamilyen együttműködés. Általában elmondható, hogy 17 és 30 éves kor között igen sok fiatal válik passzívvá, de azért az egyház tagjai akarnak maradni. Ez egyébként szinte minden nyugat-európai országban így van.

Az ifjúsági munka felépítése tehát nagy kihívást jelent. Ezért is fontos, hogy rendszeresen összehívjuk az ifjúsági munkásokat annak érdekében, hogy világos lépések legyenek előttük, hogy készségesek legyenek a munkájukban. Finnországban igazán jók a lehetőségek, hiszen minden gyülekezet alkalmaz ifjúsági munkást. Ez nagy befektetés, de feltétlenül megéri.

– Püspökként vannak-e kiemelt célkitűzései ezen a téren?

– Kuopio megye területén közel ötszázezer ember lakik. Én három kiemelt célt látok magam előtt. Az első, hogy az emberek vegyék a kezükbe a Bibliát! Használják, és – az örömhír, az evangélium által – találják meg életük értelmét.

Személy szerint is prioritásnak gondolom a gyermek- és ifjúsági munkát. A gyermekek, a fiatalok jelentik a jövőt – ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezért a megyei ifjúsági vezetőknek tartott továbbképzéseken mindig jelen vagyok, mindenhova megyek velük – így jöttem el most Balatonszárszóra is.

Harmadik célkitűzésem az, hogy bátorítsam a laikusokat, segítsem a munkájukat. Meggyőződésem, hogy nem szabad túlságosan lelkészközpontúan dolgoznunk a gyülekezetekben. Számomra az együtt végzett munka a fontos. A nevelés is az egész gyülekezet felelőssége. Pontosan erről van szó a fentiekben vázolt stratégiai programban.

– Püspök úr négy gyermek édesapja. Talán tapasztalatból is könnyebben meg tudja nevezni, melyek a fiatalokat fenyegető legfőbb veszélyek.

– A mai fiatalok mindenütt csak az erőszakkal találkoznak. A filmekből, a rádióból folyamatosan negatív impulzusok érik őket, s ezek óhatatlanul hatással vannak rájuk. Probléma az is, hogy sokan nagyon „lazák”, aztán már nem tudják összeszedni magukat, és sokan, túlságosan is sokan nyúlnak az alkoholhoz. Potenciális veszélyt jelent az is, ha nincs egy jó barát, ha nincs hívő családi háttér vagy egyáltalán valaki, akitől a fiatal segítséget tudna kérni, ha bajba kerül. Ezért is szükséges, hogy a fiatal kapcsolódási pontot tudjon találni az egyházzal, a gyülekezettel. Hogy tudja azt, ott fontos a jelenléte, ott barátra lelhet, társakra, segítőkre.

– Úgy érzem, mindaz, amiről a balatonszárszói konferencián tanácskoztak, nem csak finn egyházi „belügy”. Püspök úr mit üzenne a magyarországi evangélikus fiataloknak?

– Kevés magyar fiatalt ismerek, ám akiket igen, azok mind nagyon kedvesek. Szeretném, ha azért fáradoznának, hogy Európa ne veszítse el keresztény lelkületét. A Magyarországi Evangélikus Egyházban sok aktív gyülekezet van, így a fiatalok számára is számos lehetőség kínálkozik az aktív lelki életre. Azt kívánom, hogy a fiatalok legyenek bátrak, legyenek kíváncsiak, találják meg Jézust, s hogy ez legyen életük kulcsa. Kívánom továbbá azt, hogy a keresztény fiatalok hassanak egymásra, mert minden korosztályt a saját korosztálya tud a legjobban evangélizálni.

Balog Eszter