Evangélikusok

Kelemen Erzsébet diakonissza testvérünk augusztus 11-én, rövid szenvedés után, 93 éves korában csendesen elaludt. Május elején egy konferencián Németországban járva még meglátogathattuk őt az augsburgi anyaházban, ahol élete utolsó éveit töltötte, és élénk beszélgetést folytathattunk múltról, jövőről.

Erzsébet testvért D. Raffay Sándor püspök szentelte diakonisszává 1945. augusztus 5-én. Sokáig a Fébé Damjanich utcai könyvesboltjában szolgált. A Fébé feloszlatása után a szétszóratás hullámai Észak-, illetve Nyugat-Európa országaiba sodorták, de ott sem maradt szolgálat nélkül. Részt vett az Útitárs és a Vetés és Aratás című magyar nyelvű folyóiratok szerkesztésében. Fáradhatatlan lelkesedéssel vezette a Monte Carlo Rádió evangéliumi adásának levelezési rovatát. S mindeközben arra is maradt ereje, hogy a Németországban élő magyar családokban – köztük természetesen lelkészcsaládokban is – besegítsen a háztartási munkában, vagy vigyázzon a gyermekekre.

Szolgálatát mindenkor csendben, hűségesen, elismerést nem várva végezte. Élete példamutató keresztény élet volt.

A temetési szertartást augusztus 18-án Augsburgban végezte a helyi kórházlelkész. A ravatalnál Gémes István hirdette Isten vigasztaló igéjét, majd Taschner Erzsébet, a Fébé főnökasszonya magyar nyelven emlékezett meg „Erzsike” testvérről. A sírnál Zászkaliczky Pál és Veperdi Zoltán János evangéliumából való igével – „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11,25–26) – és áldással búcsúzott a Fébé családja nevében.

Veperdi Zoltán