Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 38 - Gyûjtsd össze népedet!

evél&levél

Gyûjtsd össze népedet!

Egész napos programmal ünnepeltek a Veszprém megyei evangélikus gyülekezetek szeptember 11-én, a Marcalgergelyiben tartott egyházmegyei gyülekezeti napon. Az egyházmegye számos közösségébõl érkeztek testvérek, hogy Isten igéje köré gyûlve együtt töltsék ezt a kissé szeles, mégis verõfényes napot. Reméljük, hogy nemcsak az õszi szél, hanem a Szentlélek szele is fújt.

A nap programjai és eseményei evangélikus énekeskönyvünk 245. énekének kérései alapján követték egymást.

„Töltsd be népedet, Szentlélek Isten!” – ezzel a fohásszal indult a nap áhítata, melyben Veress István missziói felelõs ApCsel 2,1–13 alapján az egy akarat, egy közösség és egy óhajtás fontosságát hangsúlyozta a megosztottság, békétlenség hangjaival szemben. Gyakran kérdezzük mi is a Lélekkel kapcsolatban: „Mi akar ez lenni?”, de az Úr Lelke igazán csak közösségteremtõ munkája nyomán ismerhetõ meg.

A délelõtt további részében más-más program várt a különbözõ korosztályokhoz tartozókra: a gyermekek Licsauerné Gyenge Katalin vezetésével játékok és ügyességi feladatok formájában ismerkedhettek meg a Lélek gyümölcseivel; a kissé korosabbak pedig Koczor György elõadásában hallhatták meg, miként teljesíti Isten a kérésünket: „Tisztítsd meg és gyûjtsd össze népedet!” Az ígéreteit megtartó és beteljesítõ Isten akarata ugyanis az, hogy közösségben éljünk vele és egymással. Mindezt azonban csak a Szentlélek jelenlétében tudjuk észrevenni. A Lélek munkája nyomán merül fel bennünk igazán tisztaságunk igénye és a közösség utáni vágy.

A közösség építésében szerzett egyéni tapasztalatok és elképzelések egymással való megosztására az elõadást követõ kis csoportos beszélgetésekben nyílt lehetõség, majd a helyi gyülekezet vendégeiként ízletes ebéddel is gyarapodtunk a lelki táplálékok után.

A délután közösen eltöltött szabadidõben lehetõségünk nyílt kipróbálni kézügyességünket rongy- és csuhébaba készítésében, megmozgatni táncos lábainkat a táncházban, és megrezegtetni hangszálainkat az énektanulásban.

A nap végén aztán ismét az Úr házába gyûltünk, hogy a Finta Gergely orgonamûvész által megszólaltatott orgona hangjait hallva elcsendesedjünk, s a zene révén Isten csodáira, a mögöttünk lévõ nap örömeire gondolva hálát adjunk Istennek. Ördög Endre esperes ApCsel 2,37–47 alapján megszólaló záró áhítatában mindannyiunk kérését és óhaját fejezte ki: „Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!” Mert nem az emberi akaratban, nem a mi küzdésünkben és erõlködésünkben rejlik egy-egy közösség épülésének a titka, hanem egyedül a Szentlélek mûködésében. Minden közösség születésének csodáját csak tõle remélhetjük.

Bizony, sokfelõl érkeztünk erre az alkalomra, több gyülekezetben hallottuk meg a hívást és válaszoltunk rá megjelenésünkkel, de bízunk benne, hogy a Lélek nyomán megéreztük és megértettük: egy közösség tagjaiként vettünk búcsút egymástól a nap végén.

Szabóné Nyitrai Márta