Élő víz

Isten nem mindig úgy tesz, ahogyan mi szeretnénk. Sokszor sokkal jobb terve van.

Kínában történt két évvel ezelőtt, hogy egy csapat fiatal, aki egy rádióadásban (HCJB) hallotta az evangéliumot, megtért. Azt a szót, hogy gyülekezet, nem ismerték, csak annyit tudtak a kereszténységről, amennyit a rádióban hallottak róla. Azért elhatározták, hogy újra és újra összejönnek, és meghallgatják a rádióadást. Közben kezdték megismerni egymást, alakítottak egy úgynevezett „rádióklubot”; rendszeresen találkoztak, rádiót hallgattak, beszélgettek, és megtanultak együtt imádkozni.

Egy nap kedvenc egyetemi profeszszoruk nagyon megbetegedett, úgy mondták, meg fog halni. Mivel nagyon kedvelték a professzort, szörnyen bántotta őket a dolog, de fogalmuk sem volt, mit tehetnének az érdekében. Még nagyon frissek voltak a hitükben, szinte alig tudtak valamit, de egyik nap, amikor ismét összegyűltek a rádió körül, a lelkész Jakab levelének 5. részéből olvasott: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14–15)

Ezt hallva a fiúk azonnal otthagyták a klubot, elrohantak a professzor házához, és elmondták neki: a hitük szerint meggyógyul, ha imádkoznak érte. Megengedi? A professzor, aki egyébként nem volt keresztény, és úgy tudta, hogy számára orvosilag már nincs semmi remény, beleegyezett: tegyenek, amit akarnak. A fiúk megígérték, hogy másnap visszajönnek.

Összedugták a fejüket, mert igazából nem tudták, mit tegyenek. A rádióban azt hallották, hogy össze kell hívni a véneket. Jó, de kik legyenek a vének? Rövid tanácskozás után úgy döntöttek, azok a vének, akik hosszú ideje hallgatják az adásokat. Nos, ez volt az első nagy félreértésük. A rádió lelkésze azt is mondta, hogy meg kell kenni a beteget olajjal. Hogy ezt miként tegyék, azt sem tudták. A gyülekezetekben, ahol az olajjal való megkenést gyakorolják, finom, illatos olívaolajat cseppentenek, illetve kennek szét az ember homlokán. Persze a kínai diákoknak erről sejtelmük sem volt, ezért egyikük így szólt: „Én ismerek egy traktorost itt a közelben, annál biztosan van olaj!” Jó, te leszel az olajfelelős – egyeztek bele a többiek. Elment tehát a fiú, és szerzett egy egész hordónyi fáradt traktorolajat.

Másnap újra meglátogatták a professzort, ráfektették egy deszkalapra, kivitték a házból, lefektették a földre deszkástul, és megkenték a hordó fáradt traktorolajjal. És imádkoztak érte.

Ezek a szerencsétlen diákok a legnagyobb jóindulattal a legnagyobb butaságok sorozatát követték el. Az eset félreértések és baklövések példás gyűjteménye. Minden a lehető legrosszabbul történt! Egy dolgot kivéve. Isten ugyanis meggyógyította a professzort. Mert ő nem a körülményeket, nem a módszert, a „hogyant” vizsgálja, hanem a szíveket. „A hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.”

Jim Allennek, a HCJB keresztény rádió munkatársának személyes elbeszélése alapján angolból fordította: Szőczi János