Egyházunk egy-két hete

A kondorosi evangélikus templomhoz érkezőt a rádióból országszerte megismert harangszó fogadja. A szép rendben tartott hatalmas kertben délidőben szokatlan mozgás van. Padok, asztalok kerülnek a fűre, lelkészek, gyülekezeti tagok érkeznek, idősek és „Ten Sing” feliratú trikót viselő fiatalok serénykednek, a kilenc éve működő nyugdíjasház lakói pedig kedves érdeklődéssel figyelik mindezt. A kondorosi gyülekezet a templom százesztendős fennállásának megünneplésére készül.

„Jelentem, hogy a munkák időben és rendben elkészültek” – e szavakkal kezdte köszöntését Zuberecz Tibor, a gyülekezet felügyelője az ünnepi közgyűlésen. Joggal mondhatta, hiszen a századik évfordulóra a templom és a parókia kívül-belül megújult. Az elvégzett munkára, az eredményre méltán lehet büszke a gyülekezet. Hogy ez a munka miből is állt, arról Paluska Zoltán presbiter, a gyülekezet építkezésért felelős tagja számolt be. A teljes felújítás 2001-ben indult meg, de a munkálatok már korábban elkezdődtek. A négy esztendő alatt kívül-belül új vakolatot és festést kaptak az épületek, felújították a tetőt, megállították a belvíz okozta süllyedést, sor került továbbá a padok, az elektromos hálózat felújítására, ólomüveg ablakok elkészítésére is. Megújult a parókia is. Mindez sok energiát, áldozatkészséget igényelt, és természetesen nagy anyagi terhekkel járt. A felújítás teljes költsége megközelítette az 51 millió forintot. A segítség többek között 2002-ben a Gazdasági Minisztériumtól érkezett – pályázat útján –, továbbá jelentős támogatást nyújtott az országos egyház, de a gyülekezet tagjai, a város és polgárai is… „Köszönet az anyagi segítségért az adakozóknak, köszönet az építőknek, a dolgozóknak, köszönet az imádkozóknak” – fejeződött be a beszámoló.

A köszöntések során felidézték a templomépítő ősöket, az emlékeket, jókívánságok hangzottak el, kérve az Úristen áldását, hiszen az áldás nélkül nem valósulhat meg az ember terve és akarata. Erről beszélt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, aki az ünnepi meghívó igéjét hozta el a közgyűlés előtt tartott hálaadó istentiszteletre. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” – hangzott a 127. zsoltár szava. Kell, sőt létfontosságú Isten áldása az oly sokszor „áldatlan állapotunkban”. Az Úr áldása alatt épülhet a ház is, a közösség is. Az Úr áldásával tudja az állandóan mozgásban, változásban lévő gyülekezet Isten házának, a templomnak a stabilitását megtartani. „Legyen és maradjon ez a szép épület Isten háza!” – hangzott az igehirdetés végén.

Az istentisztelet után a püspök – Tuska Tibor gyülekezeti lelkész, valamint a jelen lévő szolgatársak jelenlétében – megáldotta a presbitérium által adományozott emléktáblát, majd a templomkertben felállított, Széri Varga Géza szobrászművész által készített emlékoszlopot. Az oszlop Achim Ádám (1830–1899) esperesnek, a kondorosi gyülekezet megszervezőjének és Keviczky Lászlónak (1857–1940), a gyülekezet első lelkészének állít emléket – jelezve a gyülekezet megalakulása előtti „rendezetlen” állapotot és az evangélium hirdetése által beállott rendet. Ez a rend volt megtapasztalható és átélhető e szép és emlékezetes ünnepi alkalmon.

Wiszkidenszky András

Regionális hozzárendelés: Kondorosi Evangélikus Egyházközség