Egyházunk egy-két hete

A hittanórai fegyelmezés nehézségei adták a témáját az Északi Evangélikus Egyházkerület idei katechetikai napjának. Azzal a céllal találkoztak negyvenen – lelkészek és pedagógusok – szeptember 18-án a Nógrád megyei Szügy községben, hogy a fegyelem és a figyelem kérdéseit megvitatva közelebb kerülhessenek a gyerekekhez. Hogy a figyelmen legyen a hangsúly, és ezáltal eredményesebbé váljon a munka.

A rendezvényre érkezõknek Balog Eszter országos ifjúsági referens tanított ismerkedõs és figyelemfelkeltõ játékokat, amelyekkel saját bõrükön tapasztalhatták meg a játék közösségépítõ hatását.

Ezután Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese köszöntötte a résztvevõket, majd a bemutatkozás után a szügyi gyülekezet kamarakórusa szerzett meglepetést gyönyörû énekével.

Blatniczky János Dániel, a szügyi evangélikus gyülekezet és fíliáinak lelkésze, a nap egyik házigazdája áhítatában arra figyelmeztetett, hogy Isten hatalmas országot készített nekünk, nagyon sok hellyel, amelyet meg kell töltenünk. A hitoktatásban sem az az elsõdleges, hogy a tananyagot átadjuk, hanem az, hogy vágyat ébresszünk a gyerekekben Isten felé, az üdvösségre.

Ezt követte Döbrentey Ildikó írónõ elõadása, amelyben harminc, gyermekek között eltöltött év alatt szerzett tapasztalatait osztotta meg a jelenlévõkkel. Elmondta, hogyan kell közöttük megjelennünk, önmagunkat megismertetnünk, és nekünk megismernünk a gyermekeket. „Minden újszülött egy kis, titokzatos csomag, aminek a mi segítségünkkel kell kibomlania” – fogalmazott. Meg kell éreznünk kicsinységünket a feladat nagyságához képest, nem erõltethetjük rá a gyerekre saját akaratunkat. Segítenünk kell õt abban, hogy amíg velünk van, eljusson oda, ahol választ kap arra a kérdésre, hogy miért jött erre a földre, mi az õ feladata ebben a világban. Az írónõ kifejtette, hogy a fegyelmezésnek nincs módszertana, a figyelemfelkeltésnek van, de mégsem az a dolgunk, hogy ez utóbbival manipuláljunk, hanem hogy a titok kibomoljon – ez pedig már nem annyira tudomány, mint mûvészet. A nevelés mûvészete. A gyermek kissé idegenül érzi még magát ebben a világban, ezért a mi dolgunk az, hogy megmutassuk neki, és õ az apró foltokból összeöltse azt a mese szálaival, úgy, hogy közben õ maga is ott van benne, és játszik – fejezte be elõadását.

Gyõri Gábor (fenti képünkön) nagyon személyesen, rendkívüli lényeglátással osztotta meg velünk gondolatait, tapasztalatait a gyermekek világáról, a hitoktatásról, arról, hogy fegyelem és figyelem között a legrövidebb, legegyenesebb út nem más, mint a kegyelem. Mondanivalóját három pontban foglalta össze, mert – mint mondta – a hitoktatásnak három bástyája és gyenge pontja van: a gyermek, a tananyag és a tanító személye. Milyen az ideális gyermek, tananyag, tanító? Vajon mindenbõl a legideálisabbra van szükség? A gyerekekkel kapcsolatban három figyelmeztetést helyezett a résztvevõk szívére az esperes. „Ne lopjátok el a gyermek menynyei világát!” – fejtette ki elsõként. Egyetlen gyermek sem születik modern gyermeknek, hiába zúdítjuk rá a legfejlettebb technikát, ugyanannyi érési idõre van szüksége, mint a korábbi évszázadok gyermekeinek. „Ne csorbítsátok a gyermek fenyítéshez való jogát!” – hangzott el ezután. A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy a jó hír, az örömhír mellett a „rossz hírrel”, a negatív dolgokkal, nehézségekkel is megismerkedjenek. „Engedjétek a gyermekeket Jézushoz!” – szólította föl ezután az esperes a jelenlévõket. Jézus rá akarja tenni a kezét a gyerekekre. Érvényesíteni akarja hatalmát a teremtés jogán, mert meg akarja áldani a gyermekeket. Ha nem lesznek áldott gyerekek, átkozott felnõttek lesznek… A tananyag pedig nem lehet más, mint a teljes Írás. A gyermeknek a teljes igazságot kell elmondani, de mindig az õ szintjéhez igazodva, így kell az ismereteit hagymahéjszerûen bõvítgetni. A Biblia ugyanis a leghitelesebb, legéletszerûbb, legjobban dokumentált irat. A hitoktató Krisztushoz való viszonya az, ami alapvetõen fontos – fûzte tovább a gondolatait Gyõri Gábor. Semmit sem szabad sajnálni annak érdekében, hogy akár csak egyetlen gyermek is hitre jusson munkánk során. Soha nem egyszerre a „kilencvenkilencre” kell koncentrálni, hanem mindig az „egyre”. Ne legyünk „korszerûek”, soha ne a tudomány mai állása szerint tanítsunk, mert nem igaz, hogy minden relatív, hiszen létezik az abszolút! Õ az Úr Jézus, õbenne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve – zárta mondandóját az esperes.

Az ebéd után gyakorlati kérdések kerültek elõ. Balog Eszter országos ifjúsági referens bemutatta Mády Erzsébetet, aki október elsejétõl országos gyermekreferensként lép egyházunk szolgálatába, majd ismertette az Ifjúsági és Gyermekosztály idei terveit, programjait és kiadványait: az Ötlettárat, az Ifjúsági Órát és a Stég evangélikus ifjúsági magazint.

Ezt követõen Sólyom Anikó gimnáziumi tanár, a Katechetikai Bizottság elnöke bemutatta az immár elkészült, sok új kötettel bõvült evangélikus hittankönyvsorozatot, illetve felhívta a résztvevõk figyelmét a gyülekezeti oktatásban való használhatóságukra is.

Az elõadásokat fórumbeszélgetés követte. Ezen is szó esett a hittankönyvekrõl, valamint szóba kerültek a hitoktatást állami részrõl szabályozó jogi változások és tanügyi kérdések. Ez utóbbiakkal kapcsolatban D. Szebik Imre elnök-püspöktõl kaptunk szakszerû felvilágosítást.

A lelkileg és szakmailag eredményes napot imádsággal és közös énekléssel zártuk.

Blatniczkyné

Hammersberg-Ganczstuckh Júlia

Regionális hozzárendelés: Északi Evangélikus Egyházkerület