Egyházunk egy-két hete

A hittanórai fegyelmezés nehézségei adták a témáját az Északi Evangélikus Egyházkerület idei katechetikai napjának. Azzal a céllal találkoztak negyvenen – lelkészek és pedagógusok – szeptember 18-án a Nógrád megyei Szügy községben, hogy a fegyelem és a figyelem kérdéseit megvitatva közelebb kerülhessenek a gyerekekhez. Hogy a figyelmen legyen a hangsúly, és ezáltal eredményesebbé váljon a munka.

A rendezvényre érkezőknek Balog Eszter országos ifjúsági referens tanított ismerkedős és figyelemfelkeltő játékokat, amelyekkel saját bőrükön tapasztalhatták meg a játék közösségépítő hatását.

Ezután Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese köszöntötte a résztvevőket, majd a bemutatkozás után a szügyi gyülekezet kamarakórusa szerzett meglepetést gyönyörű énekével.

Blatniczky János Dániel, a szügyi evangélikus gyülekezet és fíliáinak lelkésze, a nap egyik házigazdája áhítatában arra figyelmeztetett, hogy Isten hatalmas országot készített nekünk, nagyon sok hellyel, amelyet meg kell töltenünk. A hitoktatásban sem az az elsődleges, hogy a tananyagot átadjuk, hanem az, hogy vágyat ébresszünk a gyerekekben Isten felé, az üdvösségre.

Ezt követte Döbrentey Ildikó írónő előadása, amelyben harminc, gyermekek között eltöltött év alatt szerzett tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Elmondta, hogyan kell közöttük megjelennünk, önmagunkat megismertetnünk, és nekünk megismernünk a gyermekeket. „Minden újszülött egy kis, titokzatos csomag, aminek a mi segítségünkkel kell kibomlania” – fogalmazott. Meg kell éreznünk kicsinységünket a feladat nagyságához képest, nem erőltethetjük rá a gyerekre saját akaratunkat. Segítenünk kell őt abban, hogy amíg velünk van, eljusson oda, ahol választ kap arra a kérdésre, hogy miért jött erre a földre, mi az ő feladata ebben a világban. Az írónő kifejtette, hogy a fegyelmezésnek nincs módszertana, a figyelemfelkeltésnek van, de mégsem az a dolgunk, hogy ez utóbbival manipuláljunk, hanem hogy a titok kibomoljon – ez pedig már nem annyira tudomány, mint művészet. A nevelés művészete. A gyermek kissé idegenül érzi még magát ebben a világban, ezért a mi dolgunk az, hogy megmutassuk neki, és ő az apró foltokból összeöltse azt a mese szálaival, úgy, hogy közben ő maga is ott van benne, és játszik – fejezte be előadását.

Győri Gábor (fenti képünkön) nagyon személyesen, rendkívüli lényeglátással osztotta meg velünk gondolatait, tapasztalatait a gyermekek világáról, a hitoktatásról, arról, hogy fegyelem és figyelem között a legrövidebb, legegyenesebb út nem más, mint a kegyelem. Mondanivalóját három pontban foglalta össze, mert – mint mondta – a hitoktatásnak három bástyája és gyenge pontja van: a gyermek, a tananyag és a tanító személye. Milyen az ideális gyermek, tananyag, tanító? Vajon mindenből a legideálisabbra van szükség? A gyerekekkel kapcsolatban három figyelmeztetést helyezett a résztvevők szívére az esperes. „Ne lopjátok el a gyermek menynyei világát!” – fejtette ki elsőként. Egyetlen gyermek sem születik modern gyermeknek, hiába zúdítjuk rá a legfejlettebb technikát, ugyanannyi érési időre van szüksége, mint a korábbi évszázadok gyermekeinek. „Ne csorbítsátok a gyermek fenyítéshez való jogát!” – hangzott el ezután. A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy a jó hír, az örömhír mellett a „rossz hírrel”, a negatív dolgokkal, nehézségekkel is megismerkedjenek. „Engedjétek a gyermekeket Jézushoz!” – szólította föl ezután az esperes a jelenlévőket. Jézus rá akarja tenni a kezét a gyerekekre. Érvényesíteni akarja hatalmát a teremtés jogán, mert meg akarja áldani a gyermekeket. Ha nem lesznek áldott gyerekek, átkozott felnőttek lesznek… A tananyag pedig nem lehet más, mint a teljes Írás. A gyermeknek a teljes igazságot kell elmondani, de mindig az ő szintjéhez igazodva, így kell az ismereteit hagymahéjszerűen bővítgetni. A Biblia ugyanis a leghitelesebb, legéletszerűbb, legjobban dokumentált irat. A hitoktató Krisztushoz való viszonya az, ami alapvetően fontos – fűzte tovább a gondolatait Győri Gábor. Semmit sem szabad sajnálni annak érdekében, hogy akár csak egyetlen gyermek is hitre jusson munkánk során. Soha nem egyszerre a „kilencvenkilencre” kell koncentrálni, hanem mindig az „egyre”. Ne legyünk „korszerűek”, soha ne a tudomány mai állása szerint tanítsunk, mert nem igaz, hogy minden relatív, hiszen létezik az abszolút! Ő az Úr Jézus, őbenne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve – zárta mondandóját az esperes.

Az ebéd után gyakorlati kérdések kerültek elő. Balog Eszter országos ifjúsági referens bemutatta Mády Erzsébetet, aki október elsejétől országos gyermekreferensként lép egyházunk szolgálatába, majd ismertette az Ifjúsági és Gyermekosztály idei terveit, programjait és kiadványait: az Ötlettárat, az Ifjúsági Órát és a Stég evangélikus ifjúsági magazint.

Ezt követően Sólyom Anikó gimnáziumi tanár, a Katechetikai Bizottság elnöke bemutatta az immár elkészült, sok új kötettel bővült evangélikus hittankönyvsorozatot, illetve felhívta a résztvevők figyelmét a gyülekezeti oktatásban való használhatóságukra is.

Az előadásokat fórumbeszélgetés követte. Ezen is szó esett a hittankönyvekről, valamint szóba kerültek a hitoktatást állami részről szabályozó jogi változások és tanügyi kérdések. Ez utóbbiakkal kapcsolatban D. Szebik Imre elnök-püspöktől kaptunk szakszerű felvilágosítást.

A lelkileg és szakmailag eredményes napot imádsággal és közös énekléssel zártuk.

Blatniczkyné

Hammersberg-Ganczstuckh Júlia

Regionális hozzárendelés: Északi Evangélikus Egyházkerület