Élő víz

Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1,10)

Szentháromság ünnepe után a tizenhatodik héten az Útmutató reggeli igéi a Krisztusban elrejtett, ugyanakkor világosságra is hozott elmúlhatatlan életünkről szólnak, valamint az angyalok földi és mennyei szolgálatáról is olvashatunk, Isten népének védőangyala, Mihály arkangyal emlékünnepe alkalmából. Jézus mindhárom halottfeltámasztása jel; az ő Isten-fiúságát hitelesítik az emberek számára. Lázár ideig való testi megelevenedésénél sokkal fontosabb, hogy Jézus önkijelentését feltétel nélkül személyesen elfogadja minden ember: „Én vagyok a feltámadás és az élet, (…) Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25–26) Csak így lehetünk részesei annak az új életnek, amely egyelőre „el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol 3,3–4) – így tanít minket Pál. Ez Krisztus második eljövetelekor fog bekövetkezni, amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és Isten harsonája. De Istennek ez a kegyelmes akaratán nyugvó végzése: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, (…) ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus (első testi) megjelenése által” (2Tim 1,9–10). Pál emberi módon beszél, hogy mindenki megérthesse: a bűn nem más, mint céltévesztés, emberi engedetlenség Isten akaratával szemben, amelynek fizetsége az örök halál, s „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 6,23), akinek a nevéért Pál meghalni is kész. Akik ezt az ajándékot már hittel elfogadták, elmondhatják: „Legyen meg az Úr akarata!” (ApCsel 21,14) A hetvenkét tanítvány azért tapasztalhatta meg, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nekik, mert előzőleg Mihály arkangyal, az angyali seregek vezére és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és az levettetett a földre (lásd Jel 12,7–9). Az ördög mennyei trónfosztását Jézus látta csak: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18) Az Úr angyala az Ószövetségben „hagyományos keresztyén magyarázat szerint Krisztusnak a testet-öltés előtti megjelenése Isten Hírnök-szolgájaként” (lásd Magyarázatos Károli-Biblia 28. oldal). Hágárnak fiút és sok utódot ígért általa az Úr, „a látás Istene” (1Móz 16,13). Az Emberfia visszatértét is angyalok jelentik be: „Egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette: (…) eljött ítéletének órája” (Jel 14,6–7). Az eltévedt juh példázatának főszereplői a mennyek országának kicsinyei, akik Jézusban hisznek, s őrangyalaik Isten színe elé járulhatnak. Az Emberfia megkeresi az egyet is, amelyik eltévedt, mert „mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül” (Mt 18,14). Ezért nekünk is meg kell keresnünk az eltévedt gyülekezeti tagot! Lutherral kérhetjük: „Szent angyalod legyen velem…”, mert: „Eltévedtem, mint juh” (EÉ 422,1).

Garai András