Napról napra
Új nap – új kegyelem
Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. ApCsel 8,39 (Hab 3,18; Jn 11,1/2/3.17–27/41-45/; 2Tim 1,7–10; Zsolt 42) A múlt héten e rovat olvasása nyomán – hiszem – többen imára kulcsoltuk kezünket. Imádságokat olvastunk, vagy talán saját szavainkkal fogalmaztunk meg fohászt, esetleg csak gondolataink belső szobájában fogant meg az ima.
E héten az Evangélikus énekeskönyv gazdag kincsestárából válogatott énekversek segíthetnek az elcsendesedésben. Ezek egészüljenek majd ki azokkal, amelyeket senki más nem, csak ki-ki saját maga fogalmazhat meg! Hiszen tudjuk jól: még a hamis bíró is megnyitotta ajtaját a kitartóan kopogtató asszony előtt. Hát még a mi megváltó Urunk mennyire örül, ha hozzá fordulunk örömünkkel és bánatunkkal, és ha tőle kérünk segítséget!
Öröm van nálad, még ha búbánat ér is minket, Jézusunk. Benned és véled mienk az élet, nagy Megváltónk, hű Urunk. Te széjjeltéped a köteléket. Ki benned bízik, sziklára épít, örökké élhet, halleluja! Kegyelmet leltünk, átölel lelkünk, átfogunk hittel, és nem szakít el semmi tetőled, halleluja! (364,1)
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 1Kor 13,4 (Zof 2,3; Róm 6,18–23; Jer 29,1–14) Légy tűrő, megbocsátó, ha ér, ha szúr tövis! Az Úr szájából hallod: „Még hetvenhétszer is!” Tedd, szóld az igazságot, de mindig szelíden, hangozzék szeretetből a nem és az igen! (474,3)
Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 2Kor 5,15 (Jer 30,12.17; ApCsel 21,8–14; Jer 30,1–3;31,1–14) Sebeidben engedj forrást és felüdülést lelnem, melyből új erőt, gyógyulást merít csüggedő lelkem! Hasson át kegyelmed árja. Hogy ne legyek bűn szolgája! Kérlek, halálod ára rajtam ne vesszen kárba! (203,6)
De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed.” Lk 1,13 (Zsolt 109,21; Lk 10,17–20; Jer 31,18–20.31–37) Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul: kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull! Bízzál az Úrban, rólad ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik. (328,3)
Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek. 1Pt 2,17 (Zsolt 112,1b; 1Móz 16,6b–14; Jer 36,1–32) Én lelkem, áldva áldjad szép énekszóval Istened! Irgalma bőven árad. Jóságát nem feledheted. Ő megbocsátja vétked, és szánja a gyengét. Hű szívén rejt el téged, megment, megóv, megvéd. Új ifjúság lesz részed. Megáld új erővel. Ad vigaszt bőven néked, és bajban nem hagy el. (45,1)
Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Jel 22,17b (Ézs 48,21; Jel 14,6–7(13–16); Jer 37,1–21) Igyátok mindnyájan, ez a Krisztus vére, tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! Eljő, mint ígérte, örök mennyegzője, hol mindenkit készen vár asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! (310,2.6)
Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. 1Pt 1,23 (Ézs 40,6.8; Mt 18,10–14; Jer 38,1–13) Nékünk lett az ígéret s fiainknak, mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, mennyi pogány vár még a hívó szóra! – Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten! (245,3)
Az énekverseket válogatta: Szigethy Szilárd