Keresztutak

Brassó város főtere

Levéltári kutatás céljából utaztam Brassóba december közepén. Nagy örömmel készültem ebbe a szépséges városba, hiszen utoljára sok évvel ezelőtt jártam ott. Méghozzá a kedves evangélikus lelkész, néhai Raduch György és felesége, Magdi vendégeként. Jól emlékszem, hogy a lelkész úr felvitt Brassó csaknem ezer méter magas „Gellért-hegyére”, a Cenkre és a Pojánára is. Az egykor ott állt, majd ledöntött Árpád-szobor megrongált fejét kegyelettel őrizték...

Brassó ma is a megelevenedett középkor. Az épületek mindegyike méltó a csodálatra. Gyönyörű, változatos házsorával a Kapu utca, a városka Váci utcája tele van szebbnél szebb üzletekkel, és persze utcai árusok is kínálgatják portékáikat. Az utca Fő térbe torkolló végénél felsötétlik a Fekete templom tiszteletet parancsoló, hatalmas tömbje.

A Kolostor utcán autóbuszforgalom is van. Páros oldala a várfalhoz támaszkodik. Itt volt azelőtt az evangélikus lelkészlak. A boltíves kapualjakba bekukkantva látható a várost körülvevő fal, azon túl pedig a Fehér és a Fekete torony a hegyoldalon. A Kolostor utca egyik végén az egykori várbástyában helyezték el a megyei levéltárat. Vele szemben a téren hívogató felirat: „Isten hozott”.

Az utca másik végénél található a megyei könyvtár. Nagyon kevés magyar könyv van benne, azok sem a legfontosabbak. Egy könyvtárosokból álló csoport azonban éppen most indult el Magyarországra, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban számítástechnikai továbbképzésen vegyen részt. Magyar könyveket csak egyetlen könyvesboltban láttam, nagy öröm azonban, hogy a Brassói Lapok él, és – egyetlen magyar hetilapként – sokféle igényt kielégítve szolgálja a magyar művelődést. Az újságárusoknál azonban sajnálatos módon nem kapható. A magyar diákok számára eszményien szép környezetben, a várfal mellett, a hegyoldalnál működik az Áprily Lajos Líceum. Több magyar nyelvű óvoda is van Brassóban. Jó volna, ha az evangélikus egyház is tudna saját óvodát nyitni...

A 2400 hívet számláló magyar evangélikus egyház néhány éve új épületet emelt. Ide költözött a lelkészi hivatal és a parókia is. A minden igényt kielégítő, tízszobás vendégház is vadonatúj. Sajnos Raduch György néhány évvel ezelőtt, 92 éves korában elhunyt. Ma fia, Raduch Zsolt a lelkész. Férje halála óta Magdi néni egészsége is megromlott. Csak a szomszédos templomig tud elmenni, különben otthon tölti napjait. Felismertem az arcvonásait, de ő már nem emlékezett rám. Emlékeztettem a gyönyörű csángó ruhára, amelyet annak idején azért vett fel, hogy megismertessen ezzel a sokat szenvedett magyar népcsoporttal. „A magyarság sorsáról is tetszett beszélni” – mondtam. „Azóta sem sokkal jobb!” – felelte.

Brassóban szinte észrevehetetlen a nemzetiségi feszültség. A románok is igyekezettel igazítják útba a külföldről érkezett magyar vendéget, még mentegetőznek is hiányos nyelvtudásuk miatt. Raduch Zsolt annyira elfoglalt volt az ünnepek táján, hogy nem tudtam szót váltani vele. Számos szórványgyülekezetet lát el, és nagyon sűrű a brassói gyülekezet programja is. A karácsonyt megelőző szombaton a hagyományok szerint az ifjúság ajándékcsomagokat vitt el a gyülekezet rászoruló tagjainak. Barkó Kati irányításával serényen dolgoztak csaknem húszan. Kati diakonisszának készül. Ahol megjelenik, megélénkül, derűssé változik a légkör. Nagy munka volt az ajándékok csomagolása, igazságosan azonos „felszerelése”. Harminc rászorult kapott mintegy öt kilogramm súlyú élelmiszercsomagot. Az ajándékok házhoz szállítását is gondosan kitervelt módon végezték a lelkes fiatalok. A segítség jól jött: volt, ahol e nélkül nem lett volna vacsorája a családnak.

Brassó magyar evangélikusai körében az istentisztelet társadalmi esemény. A 18. századi templomot a hétfalusi evangélikus csángók építették. Szép hangú orgonája, gyönyörű, Krisztus-szoborral díszített barokk oltára és szószéke ódon hangulatot áraszt. Az oldalbejárat nehéz fa ajtaján belül Luther 95 tétele olvasható. A hatalmas épület minden alkalommal megtelik a hívőkkel. Az erkélyre a férfiak mennek, a földszinten többségében a nők foglalnak helyet. Az Erdélyben szokásos énekes liturgia szerint zajlik a szertartás. Az úrvacsorához is előbb a férfiak járulnak, majd – a lelkész feleségének vezetésével – a nők következnek. A szász evangélikus templom, a Fekete templom középkori műemlék. Honterus János, a sokoldalú hittudós, térképész és történész volt az első lelkésze. Szobrát 1898-ban állították fel a templom előtt közadakozásból. Mögötte helyezkedik el a Honterus-gimnázium kétemeletes szép épülete. A kitűnő iskolába Németországból érkeznek tanárok, a tanítás ugyanis német nyelven zajlik.

A Fekete templom levéltárából több iratanyagot kellett átvinni a megyei levéltárba – mint ezt más, elsősorban magyar levéltárakról is előírta a törvény. Szerencsére Nussbacher úr személyében mindkét levéltár lelkiismeretes tudós ügyintézőre talált, így a megyei levéltárban is biztonságosan helyezték el az iratokat.

A város főterén az egykori városháza ma történeti múzeumként látogatható. Brassó szász iparosainak gazdag múltját idézik a különféle értékes és érdekes tárgyak, iratok. Az eredeti céhládákon a mesterség jelképei mutatják rendeltetésüket.

Egyetlen szó sem említi azonban azt, hogy nem is olyan nagyon régen ez a város Magyarország egyik ékessége volt. Igaz, arról sem esik szó, hogy ezek a „román iparosok” valójában szászok és magyarok voltak. Nekik köszönhető a város máig tartó gazdagsága, szépsége, tisztasága.

Berényi Zsuzsanna Ágnes