Evangélikusok

Fabiny Tamás

A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára nagyon jelentős lépést tervez a közeledés terén – mondta Fabiny Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, a Duna Televízió vallási műsorainak szerkesztő-műsorvezetője, akit az ökumenikus imahét alkalmából kerestünk meg.

*– 1999. október 31-én Augsburgban aláírták a Közös nyilatkozatot, amely a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közötti megállapodást rögzítette. Mi volt ennek a megállapodásnak a legfőbb eredménye?*

– Az egyezmény révén sikerült elhárítani az akadályokat egy olyan területen, amely évszázadokon keresztül elválasztotta a protestánsokat a katolikusoktól, és komoly hitviták forrása volt. Ezen az eseményen a magyar evangélikusok és a katolikusok is a legmagasabb szinten képviseltették magukat.

*– Lesz-e folytatás?*

– Nyáron tartották a Lutheránus Világszövetség nagygyűlését a kanadai Winnipegben, ahol a Vatikán részéről is elhangzott egy köszöntés, és ott jelentették be, hogy 2017-re, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára nagyon jelentős lépést terveznek a közeledés terén.

*– Közeledésre utaló jelek már most is vannak.*

– Kétségtelen, hogy vannak apróbb jelek. Ilyen például az igeliturgiában való közös részvétel. Ez azt jelenti, hogy a közös istentiszteletek tartása már lehetséges, de közös úrvacsora még nincs. Gyakorlatias és látható jele az együttműködésnek az ökumenikus házasságkötés liturgiája. Ezt Magyarországon az evangélikus és a katolikus egyház elfogadta. Korábban ez is tiltott volt. Ilyen esetekben reverzálist kellett adni, vagy a családok valamilyen egyéni megoldást alkalmaztak. Most a lelkészek, a papok megosztják a szolgálatokat, és az ökumenikus szertartással kötött házasságot – akár evangélikus, akár katolikus templomban tartják az esküvőt – a katolikus egyház is elfogadja szentségi házasságnak.

*-A közös úrvacsorának mi a legfőbb akadálya?*

– A katolikus egyháznak más a papságfogalma. Egy evangélikus lelkészt a szó teológiai értelmében nem fogadnak el papnak, ezért e felfogás értelmében a szentmiseáldozatot nem mutathatja be, és ez jelenleg akadálya a közös úrvacsoravételnek.

*– Lehet, hogy éppen ezen a téren lesz áttörés 2017-ben?*

– Elképzelhető. Ez persze hosszú előkészítést igényel, és lehet, hogy ezzel magyarázható a tizennégy éves távlat, amely alatt ki tudnak dolgozni egy olyan formulát, ami elfogadható mind a két fél számára.

*– Sokan szembeötlő különbségnek tartják az egyéni gyónás intézményét, amely a katolikusoknál bevett gyakorlat, míg a protestánsoknál nem.*

– Elvileg ez a protestánsoknál is létezik, csak a gyakorlatban kevésbé élnek vele. Nálunk is megvan tehát az egyéni, illetve a fülbegyónás lehetősége, még ha nem is kötődik gyóntatófülkéhez. Ez az én lelkészi gyakorlatomban is nemegyszer előfordult, s feloldozással, elbocsátással végződött. Megjegyzem, hogy a II. vatikáni zsinat óta a katolikusoknál is létezik a gyóntatószobában végzett szentgyónás gyakorlata.

*– Hogyan látja az evangélikusok és a katolikusok közötti közeledés jövőjét, illetve mit vár, mit remél tőle?*

– II. János Pál pápának volt erre két jó kifejezése: necessitas, illetve irreverzibilitas. Ez a folyamat feltartóztathatatlanságára, visszafordíthatatlanságára utal. Sok időt töltök fiatalok körében. Azt látom, hogy számukra belső igény a másik felekezetének megismerése, a más felekezetűekkel való együttlét. Egymás vallásának a megismerése szempontjából nagyon fontos a média szerepe is, hiszen a miseközvetítéseket szívesen megnézik az evangélikus fiatalok is, és érdeklődve figyelik, hogy az miben tér el az általuk megszokottól, illetve miben hasonlít hozzá. Feltételezem, hogy ez fordítva is így van. Az egyházak mozgástere sajnos szűkül a szekularizáció miatt, ezért nagy luxus az elkülönülés, az erők megosztása. A jövőtől még nagyobb összefogást várok és remélek, mert ez mindannyiunk számára kölcsönös érdek.

Bánó Attila (Keresztény Élet, január 18.)