Kultúrkörök

A könyv borítója

A Szárnyasoltár három, a Krisztus utáni korai évtizedeket megidéző kisregényem az 1970–80-as évek fordulóján, politikai szempontból enyhültebb légkörben, a megjelenésnek csupán halvány reményével született. Kiadták őket mégis, egyenként, kis példányszámban, de hamarosan hozzáférhetetlenné váltak.

Velük és bennük a választ kerestem. Bíztam, leírva talán könnyebb lesz feleletet találni a gondolataimban szüntelenül fel-felbukkanó kérdésekre. Az elsőre a Claudia-történetben reméltem választ lelni: a zsarnokságnak miért kell szükségszerűen üldöznie az Istenbe kapaszkodó embereket? Hogyan győznek végül mégis ezek a halálra szántak? Claudia Pilátus felesége volt, aki Máté evangéliuma szerint (27,19) meg akarta akadályozni a helytartó ítélkezését. Titokzatos személye többször is megihlette az írókat, verset az erdélyi Berde Mária írt róla, elbeszélést a német Gertrud von Le Fort. Az én Claudiám a Magyarországon felnőtt és később teológussá lett Teophil Funkot szólította meg, az általa fordított könyv két kiadásban jelent meg Drezdában. Aztán hirtelen meghalt a professzor, a másik két kisregényt már nem fordíthatta le. S néhány évvel később a mi kérdéseinktől terhes idő befejezett múlttá lett. Itt és német földön is.

Bár a Sebastianus alapkérdése napjainkban talán elevenebb, mint megírása idején volt: szabad-e, kell-e megalkudni az elnyomó hatalommal, ha ezzel életet menthetünk, vagy ha az igehirdetést csak így biztosíthatjuk? Sebastianus a császári testőrség parancsnokaként a zsarnok palotájában rejtette el az üldözött keresztényeket. Az öreg magyar bíró halálos ágyán vele s önmagával vitázva tőle vár felmentést, mert helyén maradt, hogy – ugyan igazságtalanul, de – enyhén ítélhessen.

A triptichon harmadik alakja Mária Magdaléna, a bűnbánó, az ördöngös, aki elsőként találkozott a Feltámadottal (Jn 20,11–17). Úgy írtam róla, ahogy elképzeltem. Nem a festők módján, nem könnyeket hullató barlangi remeteként, hanem tevékeny apostolként, aki ifjúkorának üldöztetései után fáradhatatlanul követte mesterét, s a születő egyház épületének egyik oszlopa lett. Hiszen máig izgat a kérdés: hogyan formálódtak az első közösségek egymástól annyira különböző népek, kultúrák, hagyományok között és fölött? Az egyház születése csoda. Megmagyarázhatatlan, csak figyelni lehet rá. Ez a kötet célja.

Bozóky Éva