Élő víz

„Halott érvek fölött / Az égi ítélkezés / Oly régóta nem vitázik már” (Kovács Ákos)

„Rémségek bolygója” – ezzel a főcímmel jelent meg nemrég az egyik színvonalas gazdasági, politikai hírmagazin. A beszlani tragédia újra megmutatta, hogy „az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön” (1Móz 6,5). Újra égetővé vált a kérdés: vajon miért tűri, miért hagyja Isten, hogy az emberek eleven pokollá tegyék ezt a bolygót? Miért hagyja a Békesség Fejedelme (Ézs 9,5) – aki maga a szeretet (1Jn 4) –, hogy uralkodjanak, „akik rosszat terveznek szívükben”, és „minden nap háborúságot szítanak” (Zsolt 140,3)?

Idézetünk Kovács Ákos egyik dalszövegéből akár válasz is lehetne erre: azért tűri Isten az emberek gonoszságát, mert halandók halott érveivel nincs mit vitázni. Ugyan minek perelne Isten „a sátán kutyáival” az idők végezete előtt, amikor úgyis eljön az ő haragjának a napja? Minek alkudozna, miért esne pánikba, ha úgyis eljön a halottak felett való ítélet ideje? Akkor majd elpusztítja azokat, akik pusztítják a földet! Akkor majd „haraggal fizet ellenfeleinek, tetteik szerint ellenségeinek…” (Ézs 59,18)! És akkor majd „igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek. Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek” (Ézs 32,1.5).

Isten azért tűri a gonoszságot a Földön, mert amiként megvan a háborúnak az ideje, ezeknek is előbb meg kell történniük (Péld 3,8; vö. Lk 21,9). Mert „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1Jn 5,19). A legtöbben sajnos még nem értették meg, hogy Jézus megváltása nem földi királyságra vonatkozik. Ezért kiáltanak sokan átkokat az ég felé. De emlékezzünk arra, hogy Jézus határozottan kijelentette Pilátus előtt: „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18,36) Jézus országa egyenesen az Istentől, a mennyből száll majd alá a benne bízók üdvösségére (Jel 21,10), és ennek nyilvánvaló jelei lesznek.

De akik istentelen gonoszságaikat a nap alatt cselekszik, azok kétszer halnak meg! (Jel 20,14) Jaj nekik, mert „olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg; mint a tenger megvadult hullámai, amelyek saját szégyenüket tajtékozzák, bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár” (Júd 11–13). Jaj nekik, mert gyilkosok, akiknek „meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál” (Jel 21,8)!

Persze a nem lelki ember nem fogadja el az Isten Lelkének semmiféle dolgait, „mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes”(1Kor 2,14). De tudjátok meg: Isten csak azért tűri az emberi gonoszságot, hogy Jézus láthatóvá váljék a hívők életén! Mert „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róm 5,20).

Vigye véghez mindenki saját cselekedeteit a nap alatt. Végül majd úgy lesz minden, mint „amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz” (Mt 24,38–39).

Andriska János