Oratio oecumenica

Istenünk, Atyánk! Te teremtettél bennünket emberré. Embernek lenni rang és feladat. Mindennapi életünkben érezzük, hogy a legnehezebb foglalkozás embernek maradni és lenni. Sok mindent elrontottunk. Ennek oka, hogy az alkotás elfeledkezett az Alkotóról, a teremtmény a Teremtőről, a bűnös a Megváltóról. Magunktól jutottunk ide és eddig.

Urunk, látjuk, hogy mennyi hiba van ebben a világban közöttünk és általunk. Azt is érezzük: ahhoz, hogy helyzetünkön javítsunk, nem elég a környezet védelme. Az emberi élet védelme érdekében nem elég osztályoznunk a hulladékokat. Amit látunk, az nemcsak a szemet rontja, a „jó” érzést is felkavarhatja. A bajok és bajaink gyökere mélyebben van. Máshol van. De sohasem a másikban keresendő.

Köszönjük a mai vasárnap igéit, szándékait, útmutatásait. Köszönjük, hogy életünk céljának meghatározása is ezekben található. Abban a légkörben, amelyben János – a tanítvány – megtanulta Mesterétől tisztelni és követni azt, aki a legnagyobb lehetőséget és értéket adja mind a mai napig és a mai napon is.

Köszönjük a legnagyobb lehetőséget. Azt, hogy szerethetjük egymást. Azt a szeretetet köszönjük, amely megfordította ezt a világot. Azt a csodát, amelynek látható jele nemcsak a golgotai kereszt, hanem a húsvéti üres sír is. Így köszönjük, hogy a történelemnek nemcsak az az idő értékes, amikor Jézus a földön járt, hanem a mienk is azzá válhat, ha így szólhatunk és szólíthatunk: gyermekeim, felebarátaim. Bocsásd meg, ha ez a két szó emlék, korábbi nyelvemlék csupán…

Mi a szeretet? Nem emlék, nem érzelem, nem hangulat. Nem az, amire nem lehet rábeszélni az embert, vagy amiről nem lehet lebeszélni egymást. A szeretet az, hogy szeretjük egymást.

Köszönjük, hogy ez a szeretet konkrét. Megváltoztatja az embert. Átformálja az életet, a beszéd hangnemét, az ember stílusát, egész valóját. Köszönjük, hogy ez a szeretet – kincs. Nem elvont, mert olyan gazdája van, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Köszönjük, hogy élő gazdánk van. Így válik megtalálhatóvá a szeretet gazdája. Áldunk téged, hogy általad nemcsak békességünk lehet, hanem megbékélhetünk korokkal, különböző korosztályhoz tartozókkal és kortársainkkal.

Bocsásd meg, hogy messze van tőlünk ez az örökség. A ma élete arról tesz bizonyságot, hogy nem törődik se azzal, akivel beszél, se azzal, akihez szól. Bocsásd meg, hogy nagyon nem tudunk szeretni! Bocsásd meg, hogy ennyire nem tudunk szeretni! Bocsásd meg, hogy ennyire nem is akarunk szeretni! Bocsásd meg, hogy annyira beteggé vált közéletünk, hogy eszünkbe sem jut a gyógyulás lehetősége, a kiút keresése, az út megtalálásának reménysége.

Tégy bennünket alkalmassá arra, hogy nyitottá váljék a szívünk. Tégy bennünket alkalmassá arra, hogy mások belelássanak, s meglássák benne azt, aki nekünk is Urunk, Megváltónk! Akitől mi is bűnbocsánatot kaptunk, és új életet nyertünk. Hadd győződjék meg a világ arról, hogy korunkban is te vagy az egyedüli megoldás. Add, hogy eléd álljunk, s kérjük a te szeretetedet, hogy győzzünk általad. Ámen.