Élő víz

Minden háziasszony életében eljön egyszer a pillanat, amikor rémülten rá kell döbbennie: egér jár a kamrában! Hogy hogyan és mikor surrant be a betolakodó, azt utólag nem lehet már kinyomozni, de minden bizonnyal egy kicsinyke rés is elegendő volt, hogy bejusson.

Bent azután – ha van elég ideje – mérhetetlen károkat tud okozni: megrágott liszteszacskók, kilyuggatott vécépapírtekercsek, megkóstolt kolbászok és még ki tudja mi minden jelzi útvonalát. Emellett nemcsak fognyomait hagyja ott jelként, de ürülékével is beszennyezi a helyet, ahol járt. Ami pedig még ennél is rosszabb, az a jellegzetes, kellemetlen szag, amely letagadhatatlan bizonyítékát adja annak, hogy nemkívánatos személy tartózkodik a számára tiltott helyen. Pedig a kis állatot megfogva nem látunk mást, csak egy ártatlan szemű, tenyérben is elvesző négylábút. Nyomait mégis csak nagy munkával – alapos takarítással és szellőztetéssel – lehet eltüntetni, ráadásul sok használhatatlanná vált értéket is ki kell dobni.

Sokszor ilyen figyelmetlenül nyitva hagyott kis résen surran be a sátán is lelkünk ajtaján. Ügyesen elbújva, észrevétlenül rágja meg, piszkítja össze szívünk kincseit, féltve őrzött értékeit. Számtalan esetben már csak a pusztítást vesszük észre: egy elromlott kapcsolatot, egy kicsúszott, rossz szót, az irigy viselkedést. Pedig nem ez volt a jellemző ránk – mondjuk utólag sokszor. Felismert bűneink ekkor már úgy zavarnak, mint az éléskamra rossz egérszaga. Ilyenkor nem kell mást tennünk, mint nyakon csípni a kísértőt, majd alapos fertőtlenítést végezni lelkünk kamrájában, hogy helyreálljon a rend.

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében (4,23). Tehát ahogyan éléskamránkban sem látjuk szívesen az egeret, úgy ne engedjük megkárosítani életünk forrását se!

Boda Zsuzsa