Egyházunk egy-két hete

Ha statisztikai szempontból tekintjük, szépen hangzik az kijelentés, hogy a veszprémgalsai leánygyülekezet egyharmada jelen van a havonta tartandó istentiszteleteken. Az igazság kedvéért viszont hozzá kell tenni, hogy a legutóbbi népszámláláskor mindössze tizenöten vallották magukat evangélikusnak a faluban. Ennek ellenére október 10-én mégis ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a hívek és a vendégek: a közelmúltban renovált templomuk felépítésének kétszázadik évfordulóján adtak hálát.

A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök Mt 22,34–40 alapján tartott igehirdetésében is utalt rá, hogy az ünnep órájában kísértő gondolatként járhat át minket: vajon érdemes-e felújítani egy templomot, amely olyan ügyet szolgál, amely már csak kevesek számára fontos? A veszprémgalsai evangélikusság is fogyó közösség. Hasonló lélekszámmal, tizenöt gyermekkel már iskolai osztályt sem indítanak. Az ünnepi istentiszteleten viszont nem azért vagyunk együtt, hogy elhessegessük e súlyos gondolatokat. – folytatta a püspök. Mert Isten népe soha nem tagadta le a gondokat, hanem felfedezte fölöttük Isten megtartó kezét. Miközben mások siratóéneket énekelnek, mi hirdetjük, hogy mégis van reménység. Ma is ez az üzenet szól: Jézus egyre fogyó közösségeinkben is jelen van. Ezt hirdeti ez a templom, és az újjáépítés helyett ezt ünnepeljük ma – hívta fel a figyelmet az egyházkerület vezetője.

Polgárdi Sándor somlószőlősi lelkipásztor, a kis kertai leánygyülekezet lelkésze az ünnepi közgyűlésen ismertette a renoválás menetét. Elmondta, hogy két ütemben folyt a felújítás. 2002-ben először a tornyot tatarozták, majd 2004-ben a tetőzetet és a templomhajót újították fel kívülről-belülről. A több mint nyolcmillió forintos beruházást az országos egyház 5,5 millió forinttal támogatta, továbbá hozzájárult az egyházmegye és a helyi önkormányzat is. A hiányzó összeget a gyülekezet egykor államosított iskolája és tanítólakása után folyósított kárpótlási járadékból fedezték.

Vető István, a Vasi Egyházmegye esperese, alsósági lelkész az akkoriban ide tartozó zalameggyesiek és rigácsiak köszöntését hozva kért szót a közgyűlésen. Elmondta, hogy az általa gondozott két település lakói is ide tartozónak vallják magukat még akkor is, ha már sok éve más lelkipásztor gondozza őket.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével az egykor itt szolgáló Blatniczky János budapest-cinkotai lelkész, aki a liturgiában segédkezett. A somlószőlősi hittanosok és a felnőtt gyülekezeti énekkar szolgálata tette színesebbé az alkalmat.

Végezetül Ittzés János püspök köszöntésében kiemelte, hogy Isten népe mindig szórványban élő közösség volt. De ne felejtsük el, hogy Isten a reformációt nem emberekkel, hanem igéjével végezte. Ez ad reménységet a veszprémgalsai híveknek a jövőben is.

M. Gy.

Regionális hozzárendelés: Veszprémgalsai Evangélikus Leányegyház