e-világ

A tiszai cianidszennyezésről kezdett filmet készíteni Kocsis Tibor. Útja eközben Verespatakra vezetett – s az elkészült film Verespatakról szól… És talán segít megmenteni a falut, környezetét és lakosságát a pusztulástól.

Verespatak – románul Rosia Montana – valaha virágzó bányaváros volt, ma pedig szegény, pusztuló, de még mindig festői szépségű falu az Erdélyi-érchegységben. Négy felekezet él egymással békességben a ma már többségében románok lakta településen. A falu sorsa 1998 óta veszélyben forog: egy nyolcvan százalékban kanadai tulajdonú vállalat, a Rosia Montana Gold Corporation Verespatakot és környékét szemelte ki megalomán beruházása, Európa legnagyobb külszíni fejtésű aranybányája helyszínéül. A hegység ugyanis – nagyon alacsony koncentrációban ugyan – aranyat és ezüstöt rejt, és a terület kétezer éve aranybányászatáról nevezetes.

A helyi lakosság nagy része hevesen tiltakozik a beruházás ellen, és nem hajlandó elhagyni szülőföldjét, hiába ígér neki a cég busás vagyont, luxuslakást, vagy próbálja kényszeríteni lelki és anyagi nyomásgyakorlással. Szeretnének továbbra is bányászatból és helyi gazdálkodásból élni, de elutasítják a – számunkra Nagybányáról ismert – cianidos technológiát és a külszíni fejtést. Merthogy a bányának áldozatul esne Verespatak történelmi része és néhány szomszédos település, valamint a környező hegyek mindegyike, a kétezer éves római mauzóleummal és bányavágatokkal együtt.

A falut, templomait és temetőit fenyegető veszélyt felismerve az erdélyi történelmi magyar egyházak már 2002 októberében nyilatkozatot tettek közzé, melyben a gyülekezeteik és a történelmi örökség iránt érzett felelősségük okán elutasították a bányaterveket. 2003 novemberében a romániai ortodox egyház zsinata is ugyanígy cselekedett. Óriási lépés ez, mint ahogyan az is, hogy több ezer régész, tudományos testületek és politikusok fejezték ki tiltakozásukat a beruházás ellen. Mindemellett a kanadai cég részvényárfolyama évek óta csökkenő tendenciát mutat. Az ügy azonban sajnos még nem zárult le – a település és környéke felett mindaddig ott lebeg Damoklész kardja, amíg a környezetvédelmi engedélykérelmet végképp el nem utasítják a román hatóságok, és a befektetők végérvényesen ki nem ábrándulnak a kétes tervekből.

A beruházás által egyébként hazánk is érintetté válhatna, tekintve, hogy Verespatak a Maros vízgyűjtőjén fekszik, így egy esetleges baleset esetén – melyre a bányászati gyakorlattal nem rendelkező cégnek biztosítása sincsen – a bánya zagytározójából kiömlő cián- és nehézfémtartalmú zagy Magyarország területét is elérhetné, akár a 2000. évinél is nagyobb pusztítást okozva.

Az október elején a mozikba került, Új Eldorádó című dokumentumfilm rendezője, Kocsis Tibor eredetileg a tiszai cianidszennyezésről akart filmet forgatni, s munkája közben jutott el Verespatakra. A múlt – ómen: az akkori képek felelevenítésével egy készülő katasztrófától igyekszik megóvni a rendező. A film szemléletesen érzékelteti a feszültséget a bányát ellenzők és szorgalmazók tábora között, bevezet az ottani életbe, és magával sodor. Majd elgondolkodtat… Valóban Új Eldorádó épül – a három falu helyén, a cég által megígért „új Verspatakon” és az ország számára?

A film nemcsak tartalmával szolgál jótékony célt: a mozijegyek árának tíz százalékát a verespataki Alburnus Maior Egyesület, a bányaterv elleni küzdelem motorja kapja.

–dé