Keresztény szemmel

Kell-e számítógép a lelkészeknek? Nyilvánvaló a válasz: persze, hogy kell, sőt nagyon is szükség van rá! Megkönnyíti az irodai munkát, rengeteget segít a napi ügyintézésben. Lehet vele internetezni, drótpostán keresztül kapcsolatot tartani távoli lelkészekkel, honlapja lehet a gyülekezetnek, sokan rátalálnak. – Ezt gondoltam én is a közelmúltig, hiszen immár hét éve dolgozom az Internet Munkacsoportban azért, hogy az egyházi számítógépes munka minél jobb feltételek között folyjon, a gyülekezetekben és országos intézményeinkben egyaránt. Mégis, az utóbbi hónapokban kétségek merültek fel bennem. Nem is abban kezdtem kételkedni, hogy szükséges-e a számítógép, hanem hogy érdemes-e adni…

Öt éve folyik a gyülekezeti számítógépes pályázat. Ennek kapcsán száznál több számítógépet és multifunkciós fénymásolót kaptak a gyülekezetek tízszázaléknyi önrész befizetésével. Az első két évben minden különösebb formaság nélkül zajlott a gépek kiosztása, majd a 2002-es pályázattól kezdve beszámolót kértünk a pályázati vállalások teljesítéséről. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a pályázati vállalások közé a következők tartoztak: a gyülekezet tartson fenn internetelérést (mert talán nem szükségtelen, ha a lelkész hivatalában hozzáfér drótpostájához, és frissíteni tudja a gyülekezeti honlapot); vegye használatba az országos egyházi szerveren biztosított @lutheran.hu drótpostafiókját (korlátlan e-mail-tárhely áll rendelkezésére, folyamatos vírusvédelemmel, szabványos címmel); készítse el honlapját az egyházi szerveren biztosított tárhelyen (könnyen megjegyezhető honlapcím, korlátlan honlaptárhely, böngészővel kezelhető, külön erre a célra készített tartalomszerkesztő rendszer); telepítse a Süni nyilvántartó programot, amint elérhetővé válik (a Süni jelenleg a személyi és esemény-nyilvántartást képes elvégezni, hamarosan pedig kiegészül a pénzügyi résszel, ezáltal országszerte szabványos evangélikus nyilvántartást tesz lehetővé).

Mindezeket azért tartottuk fontosnak, és tettük kötelezővé, mert a korszerű számítógépes munka elengedhetetlen kellékeinek tartjuk. Lehet, hogy a lelkészek jó része nem ért ezzel egyet, de szerintem túl vagyunk már azon, hogy a számítógépet csak intelligens írógépnek használjuk. Egyre fontosabbak a számítástechnika közösségszervező és kapcsolattartó lehetőségei (e-mail és honlap), sőt a drótposta a hagyományosnál szélesebb körű, gyorsabb és olcsóbb kommunikációt tesz lehetővé. A nyilvántartás területén is az a jövőbe mutató, ha egységes és általános rendszert használunk.

A vállalások teljesítéséhez a gyülekezetek egy márkás számítógépet és lézernyomtató-másolót kaptak hároméves helyszíni garanciával. A lelkész munkáját volt hivatva megkönnyíteni az a pályázati feltétel is, hogy legyen mindenütt egy hozzáértő személy a gyülekezetben, aki segít a gép beállításában és a feladatok végrehajtásában.

Idén tavasszal, miután már jó ideje minden feltétel adott volt a pályázati vállalások teljesítéséhez, eljött a beszámolás ideje. Kiküldtük az űrlapokat, leírtuk még egyszer, mit kell elvégezni, és hogy ehhez hol találhatók a segédeszközök; az eltelt két év után adtunk még két hónap határidőt, és vártunk. A 2002-es pályázaton huszonhét egyházközség nyert számítógépes konfigurációt. Több mint a fele visszaküldte az űrlapot, szám szerint tizennégyen (52%). És a beküldő tizennégyből négy egyházközség (15%) teljesítette a pályázatban vállaltakat. Ami azt is jelenti, hogy a pályázatot nyert gyülekezetek 48%-a (majdnem a fele) nem küldte vissza a pályázati beszámoló űrlapot, és 85% nem teljesítette a határidőig a pályázatban vállaltakat.

Mit gondoljon ilyenkor az ember? Vajon érdemes számítógépet adni a lelkészeknek? Én továbbra is abban bízom, hogy csak valami fatális tévedés eredményeképpen feledkezett meg tizenhárom gyülekezet arról, hogy beküldje a pályázati beszámolót. Akik pedig beküldték, azok közül a többség vajon miért írta oda például a gyülekezeti honlap rovatába, hogy „előkészületben”, vagy hogy „dolgozunk rajta”? A vállalás nem azt jelenti, hogy elvégezzük? Inkább megpróbáljuk elkenni a dolgot azzal, hogy majd valamikor meglesz?

Világi pályázatoknál az a rend, hogy a beszámolót vagy elszámolást határidőre be kell nyújtani. Aki nem nyújtja be, és nem számol el, az elveszti jogosultságát, és vissza kell adnia a pályázaton elnyert eszközöket. Ezt senki sem szokta megkockáztatni, inkább beszámol időben, hiszen tisztában van a következményekkel.

Vajon az egyházi pályázatoknál mi a helyzet? Esetünkben a számítógépek átvételekor a gyülekezetek képviselői aláírták a következőket: „Amennyiben az átvevő egyházközség a pályázat feltételeinek be nem tartásával elvesztené jogosultságát az eszközcsomagra, azt hiánytalanul visszaszolgáltatja az Országos Egyházi Iroda számára.” Tehát a huszonhét gyülekezet közül huszonhárom helyről vissza kellene hozni a számítógépet és a nyomtatót. Ha erre most azonnal felszólítanánk a huszonhárom gyülekezetet, várhatóan óriási tiltakozás lenne belőle! Elhangzana, hogy „megint mit talált már ki” ez az országos egyház nevű mumus! Úgyhogy adtunk még egy lehetőséget: második körben a reformáció napjáig lehet beküldeni a pályázati beszámolókat. Felhívtuk rá a figyelmet: aki nem küldi be, annak vissza kell hoznia a gépet az Országos Egyházi Irodába.

Szomorú lenne, ha akár egyetlen helyről is vissza kellene kérni a pályázati számítógépet. Bízom benne, hogy mindenki elvégzi, amit vállalt. Adja Isten, hogy mindenütt felismerjék, milyen lehetőségek rejlenek egy korszerű masina egyházközségi alkalmazásában, és hogy bebizonyosodjék, valóban érdemes számítógépet adni a lelkészeknek.

Bogdányi Gábor