Napról napra

Józsefet börtönbe vetették, de az Úr vele volt. 1Móz 39,20.21 (ApCsel 12,6–7; Mk 2,1–12; Ef 4,22–32; Zsolt 137) Többször is jártam már börtönben, újságíróként beszélgethettem elítéltekkel is. Találkoztam olyan „Józseffel” is, aki vallotta: az Úr vele van. Hitte, hogy – bár a társadalom mindig is „priuszosként” fog rá tekinteni, ha egyszer kiszabadul – Isten előtt kegyelmet találhat – igazi, nem „csak” földi bíráinak mutatott bűnbánata eljut Isten színe elé. Tiszta lappal indulhat, mert Isten nem ember: nem fordul el undorodva tőle, nem közösíti ki, hanem utánanyúl: szereti a bűnöst. A bűnt utálja, de irgalommal néz mindannyiunkra börtönünkben, hiszen tévedés ne essék: valamennyien foglyok vagyunk, míg ő meg nem szabadít.

A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! Jer 2,27b (Róm 2,4; Mk 10,46–52; 2Kor 1,1–7) Annyi istened van, Júda, ahány városod… – folytatódik az ige. Istennek „hátat fordító” életet népszerűsítenek a bűnt izgalmas és jópofa dolognak tartó tévéműsorok, az erkölcsöt elavult, vicces dolognak beállító közszereplők, a fogyasztói társadalom, a média… Most is legalább annyi istent készít a világ, mint Jeremiás idejében… De Isten ma is csak egy van! És igéjét nem vonta vissza! Fordítsunk hátat a hazug, lélekromboló tendenciáknak, forduljunk hittel Istenhez!

Ahova csak bement Jézus, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék, és akik csak megérintették, meg is gyógyultak. Mk 6,56 (JSir 3,25; Lk 5,12–16; 2Kor 1,8–11) Ma Jézus nem tereken, országutak mentén gyógyít. Nem érinthetjük meg őt. Nem láthatjuk, amint faluról falura megy, nem nézhetünk úgy a szemébe, mint azok a betegek, akik utolsó reményüket belé vetve kifeküdtek a porba, a sárba, csak hogy az Úr gyógyító erőterébe kerülhessenek. Ami nem változott: Jézus, „ahová csak bemegy”, ott cselekszik. Vágysz-e meggyógyulni, tudod-e, milyen menthetetlenül beteg vagy nélküle?

Jézus mondja: Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Mk 13,31 (1Móz 1,1; Préd 12,1–7/8/; 2Kor 1,12–24) Mondják, szeptember 11-e után Amerika-szerte megteltek a templomok imádkozó, megtérni vágyó emberekkel. Milliók látták saját szemükkel, amint „…az ég szertefoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha” (Ézs 51,6). Aki addig azt hitte, hogy bármilyen politikai szólam, bármekkora anyagi biztonság stb. megtarthatja az életet – drámaian látta összeomlani a saját hite tartóoszlopait is. Csak az Istenben való hit tarthat meg jó és rossz napok során át; a gonosz ellen nincs más fegyver, mint hitünk abban a Krisztusban, aki erősebb ördögnél, halálnál. Adja Isten, hogy ne ilyen borzalmas tragédiák ébresszenek rá minket arra, hogy életünk-halálunk Isten kezében van!

Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Jóel 3,1a (Tit 3,4–6; Mk 6,7–13; 2Kor 2,1–11) Az 1984-es budapesti LVSZ-nagygyűlés kapcsán mesélte egy résztvevő, hogy sok magyar evangélikusnak mekkora élmény volt „igazi” afrikai, fekete evangélikusokkal találkozni! Ilyen lutheránus hittestvért addig soha nem láttak! Biztos visszafelé is igaz volt ez, és az afrikaiak is megörültek a népviseletbe öltözött asszonyokat és férfiakat látva… Isten kitölti Szentlelkét minden emberre, hit által tehát mindenki tagja lehet a Krisztusban hívők közösségének. S ami még ennél is nagyobb csoda: Isten számára nem arctalan valaki vagy a színes tömegben, hanem egyedi, féltett, szeretett, saját néven számon tartott, drága, megváltott gyermeke!

Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! 2Kor 6,2b (Zsolt 36,6; Mt 27,39–44; 2Kor 2,12–17) Manapság mindenki „ért egy kicsit” a joghoz, hiszen jó néhány olyan perről hallunk, amely felkavarja a közvéleményt. Csak ezekben a hetekben hány olyan ítélet született, amely indulatokat váltott ki a társadalomból – valakit leültetnek, mást hazaengednek a bírók. De olyat, hogy egy bűnös ember kegyelmet kaphatna, elkerülhetné a büntetést, ha bevallaná, hogy vétkezett, és kérné a bocsánatot, mégsem él a felkínált kegyelemmel… hát ilyet nem hallottunk még soha. De nem ezt tesszük-e, ha nem vesszük komolyan Isten szavát?! Most van a kegyelem ideje! Most kell Krisztushoz mennünk, most van az az idő, amikor még van szabadulás! Az ítélet jogos rajtunk, mégsem kell keservesen bűnhődnünk! Jézus megtette helyettünk, hát miért nem fogadjuk el az ingyen felkínált kegyelmet?

Megszáll téged az Úr lelke, megváltozol, és más emberré leszel. 1Sám 10,6 (2Kor 5,21; ApCsel 14,8–18; 2Kor 3,1–11) Október 23-án imádkozzunk azért, hogy Isten változtassa meg mindannyiunk életét, ő adjon áldást, erőt, békét, örömöt, célokat, Lelke tegyen minket más emberré. Ne politikai rendszerek, hamis ideológiák, erőszakos hatalmak határozzák meg és tegyék tönkre családok életét generációkon átívelve! Tegyük le népünk és önmagunk sorsát Istenünk kezébe!

Kőháti Dorottya