Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 43 - A szabadságharcos temploma

A hét témája

A szabadságharcos temploma

„Atyám, miért engedted meg ezt?!” – olvasható a kérdés a templom előtt búsan maga elé néző Jézust mintázó szobor talapzatán. Szokatlan a kép, és szokatlan a hely. A Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsa egyik volt tanyasi iskolájával szemben néhány éve kápolna magasodik: 1956 hőseinek kápolnája. Az iskolaépület ma már múzeum, ahol a forradalom tárgyi és írott emlékeit tekintik meg az érdeklődők, naponta néha több százan. Titokban mindenki abban reménykedik, hogy maga „Bajusz”, ’56 legendás hőse lesz a tárlatvezető. Ő Pongrácz Gergely, aki négy infarktus után, a hetvenen túl is egyenes tartással mesél a forradalom harcairól, amelyeknek részese volt. A zajos és néha igazságtalan főváros helyett a 90-es évek közepén e nyugodt, „templomépítésre nyitottabb” vidéket választotta a volt szabadságharcos, és itt, az Alföldön alakította ki az emlékhelyet, mely sokak szemében nem egyszerűen múzeum, hanem „kegyhely”. A romnak épített kápolnában több mint háromszáz ’56-os kivégzett neve olvasható a falakon. Papja egy hajdanvolt tábori lelkész, aki egy közeli településről jön misézni havi rendszerességgel. Érdekesség, hogy az emlékkápolnában eddig több mint ötven keresztelést végeztek, és ha az ifjúsági táborok létszáma indokolja, sűrűbben is tartanak szertartásokat.