Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 43 - Fényt sugárzó Fébé

Egyházunk egy-két hete

Fényt sugárzó Fébé

Nyolcvanesztendős egyházunk diakonisszaegyesülete

„Fénylő, ragyogó, fényt sugárzó” a nevéhez hűen szolgáló, hajdanvolt bibliai nőalak, Fébé nevének a jelentése. Ugyancsak ezt a nevet viseli egyházunk diakonisszaegyesülete, amely – hazai és külföldi vendégekkel együtt – október 16-án a budavári evangélikus templomban emlékezett fennállása nyolcvanadik évfordulójára.

Rendi ruha és fityula. A legtöbben feltehetőleg ezzel a két szóval jellemeznék a diakonisszákat. A budavári evangélikus templomban összegyűlt testvérek ennél jóval színesebb képet nyújtottak. Megkülönböztette őket egymástól nemzetiségük, anyanyelvük és életkoruk is.

Az azonban közös volt bennük, hogy mindnyájan hálával tekintettek vissza a Fébé elmúlt nyolcvan esztendejére.

„Itt az Isten köztünk, és itt volt az elmúlt nyolcvan évben is” – köszöntötte az ünnepi ülésre érkezetteket Veperdi Zoltán, a Fébé igazgató lelkésze. E mondat bizonyságát adta az üdvözléseket követő előadás is, melynek keretében id. dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanár, a Fébé választmányának elnöke tekintett vissza (képünkön) az emberöltőnyi időszakra. A húszas és harmincas évek lelki ébredésének több karizmatikus vezetője szerette volna, ha az egyház egyes szolgálati területein változás következik be. Így jött létre 1924. október 1-jén negyvenöt taggal az ideiglenesen megalakuló Evangélikus Nőegylet Raffay Sándor püspök jóváhagyásával és az egykori egyiptomi misszionárius diakonissza, Pauer Irma vezetésével – hangzott el a múltba tekintő felszólalásban. A referátumból kiderült, hogy a Fébéről, Pál apostol korinthusi munkatársáról elnevezett egyesület rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott. Feloszlatásáig (1951-ig) a diakonisszák – mindenkori főnökasszonyuk, valamint lelkészük irányítása alatt – végezték a betegápolás, a lapkiadás, a vendéglátás és a gyermekek oktatásának szolgálatát. Az 1951 után következő csaknem negyven évet az előadó a „pusztai vándorlás időszakaként” jellemezte.

A kilencvenes évek elejére véget értek a szétszórattatás esztendői, Túrmezei Erzsébet főnökasszony és Madocsai Miklós lelkész vezetésével a Fébé – nevéhez híven – ismét ragyogni és világítani kezdett. Ebben nagy segítséget jelentett a bajor–magyar kapcsolatok erősödése és a Fébé, valamint a Neuendettelsaui Diakóniai Intézet között 1994-ben született megállapodás is, melyet tavaly újabb öt évvel hosszabbítottak meg. A két intézmény közötti jó viszonyt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a születésnapi ünnepségen nagy örömmel vett részt és tartott előadást Diakónia a 21. században címmel Herrmann Schoenauer rektor, az intézet vezetője is. Referátuma a múlt után a szeretetszolgálat jövőjét, az előtte álló teendőket és kihívásokat boncolgatta.

A Fébé alapításának nyolcvanadik évfordulójára emlékező délelőtti ünnepi ülés este jótékonysági hangversennyel folytatódott, másnap pedig ünnepi istentisztelettel és emléktábla-avatással zárult.

GaZsu

Regionális hozzárendelés: Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület